Hogyan főzzünk csalánt?

Bár a recept-bizniszbe egyelőre nem vágtunk bele, Zsolt barátunk a Szatyor bevásárlóközösségtől egy olyan érdekességgel lepett meg bennünket, amelyet nem bírjuk megállni, hogy ne osszunk meg veletek. Egyúttal bíztatunk Benneteket is, hogy ha van érdekes -és környezetbarát- receptetek, küldjétek el nekünk! Szívesen feltesszük akár ide a blogra, akár a a készülő honlapunkra!

Íme tehát az első Fenntartható Fogás:

csalán.jpgNemrég eszembe jutott egy kép a gyerekkoromból: állunk az utcánkban az árokparton nagyapámmal, háttérben legelnek a birkák, mi pedig rágunk valami zöld levelet – valamit, amit más csak gyomnak mondana -, de ő tudta, hogy finom és ezt nekem is megmutatta. Szóval nem csak a birkák, de mi is ”legeltünk”.  Nem emlékszem már mit ehettünk, sajnos őt sem tudom megkérdezni, de mostanában egyre jobban izgat, hogy miket lehet megenni, ami nem kapható a boltban, termeszteni sem termesztik, csak úgy nő vadon, erdőben, réten, árokparton. Az első áldozatom a csalán – bár mire az ember leszedi úgy érzi, ő az áldozat.

A csalán gyógynövény, de emellett ízig-vérig kultúrnövény is, aminek nagyon régre nyúlik vissza a története. Már az ókori rómaiak is használták gyógyításra, hátukat csapkodták vele, ha reumás fájdalmaik voltak, de akkor is jól jött, ha hideg helyen állomásozott a légió, mert a csalánban található méreganyag – hangyasav – órákon át tartó melegségérzést okoz. Emellett még számos más gyógyhatása is van; vizelethajtó, emésztésserkentő, sőt javítja a vérkeringést is.

Kiskoromban mindezeket nem tudtam a csalánról, sőt igazság szerint semmit sem tudtam, csak azt, hogy csípi a térdem, ha átvágok a susnyáson, és rendkivül kellemetlen ha tábori wc híján az ember leguggol a fűbe, és seggencsípi a csalán (true story). Így nálam a csalán priusszal indul, de vajon milyen lehet az íze, és mit tud azon kívül, hogy csíp?

Április közepén még nem sok friss zöldég van a konyhakertekben, de cserébe csalán már javában nő. De pontosan hol is? Mert ott mindig volt, ahol nem kéne, de most, mikor szeretnék belőle szüretelni, hol keressem? Belvárosi lakosként tudtam, hogy messzebbre kell mennem, hogy nagyobb mennyiségű csalánt szerezhessek, így Csepel felé indultam a Duna-parton, hisz a csalán szereti az árnyékos, nedves helyeket. S bár sokáig kellett keresni, sikerült egy főzésre való adagot összeszednem. A receptet a River Cottage brit főzőműsorból ismert Hugh Fearnley-Whittingstall csalánrizottója inspirálta.

Spenótos-csalános rizottó

Hozzávalók 4 főre:

         15 dkg csalán (a legjobb a csalán tetejéről lecsippenteni a friss, zsenge hajtást, előnye az is, hogy    kevésbé csíp)
         7,5 dkg spenót, összevágva
         1 vöröshagyma, felaprítva
         20 dkg rizottórizs, de ha nincs jó a sima is
         1 dl fehérbor
         1 gerezd fokhagyma, felaprítva
         1 liter zöldségalaplé (természetesen leveskockából is csinálhatjuk)
         kis kocka vaj
         5 dkg parmezán, plusz díszítésképp még egy kicsi
         só, bors ízlés szerint
         kis csokor snidling, felaprítva

Mossuk meg a csalánt, és távolítsuk el a vastagabb szárakat. Egy edényben forraljunk fel vizet, sózzuk meg, majd pár percig főzzük benne a csalánt. Ezután szűrjük le, s ha lehűlt nyomkodjuk ki belőle a vizet, majd próbáljuk minél kisebb darabokra felvágni a csalánt. Kis vajon fonnyasszuk meg a hagymát, majd ha kész, adjuk hrisotto_csalan.jpgozzá a rizst,  és  pirítsuk meg egy kicsit. Ha megpirult, adjuk hozzá az alaplé egyharmadát, majd folyamatosan adagoljuk az alaplevet. Mikor már majdnem elfogyott az összes alaplé adjuk hozzá a csalánt, s egy kicsit később a spenótot. Ezt követően dobjuk bele a vajat és a sajtot.  Sózzuk, borsozzuk ha szükséges, és kavarjuk meg utoljára a rizottót. Vegyük le a tűzről, de még pár percig tartsuk lefedve. 

Ha jól csináltuk egy nagyon zöld, krémes rizottót kaptunk, amibe a spenót szinte beleolvadt. Tálaláskor természetesen lehet még megszórni az apróra vágott snidlinggel és sajttal – ha maradt. Ne aggódjatok, a főzés után már nem csípnek a levelek, és a kevés méreganyag is távozik belőlük. Viszont egy internetes oldal szerint a csalán könnyen túladagolható, és vesegörcsöket okoz, így bármilyen finomnak is találjátok a csalánt, a csalánlevest csak a jövő héten próbáljátok ki.

 

Így lesz, köszönjük, Zsolt! 🙂

Az elkészült rizottóról készült képet innen vettük át, mert Zsolt, saját bevallása szerint:
“mire észbekaptam, hogy lefényképezzem, már meg is ettem.”