Zöld dilemmák III. rész-Még mindig az számít, kik vannak a fa körül!

Az első covid karácsony idején terjedt a mondás, hogy  nem az a lényeg, hogy mi van a fa alatt, hanem, hogy kik vannak a fa körül. Azt gondolom, hogy ez máig sem változott, covid ide vagy oda.

Az ember társas lény. Mindig azt figyeli, hogy mit csinálnak a társai és igyekszik ahhoz igazítani a viselkedését. Ez evolúciós örökségünk. Sokkal kifizetődőbb volt erő, gyorsaság vagy ragadozásra alkalmas karmok és fogak nélkül inkább kooperálni. Ráadásul fejletlenül jövünk a világra, nagyon sok mindent kell elsajátítanunk, amíg képesek leszünk az önálló életre. Erre csak a többiek figyelésével nyílt módunk. De nem csak gyerekkorban fontos ez. A világ értelmezésében, megélésében később is elengedhetetlen szerepe van a társaknak. Tőlük tudjuk meg, hogy amit látunk, tapasztalunk az valóban van-e, valóban úgy van-e. Márai Sándor egyszer azt írta, hogy:

“Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet.“

A jóllét kialakításában szintén fontos szerepe van a társaktól érkező támogatásnak. Akiknek ezt nélkülözniük kell sokkal könnyebben betegszenek meg, gyakrabban mutatnak stressz reakciókat, és általában rosszabb egészségügyi állapotban vannak. Míg azok, akinek megfelelő társastámogatásban van részük még a betegségekből is gyorsabban gyógyulnak. A  társastámogatásban különleges szerepe van a hozzánk közel állóknak, a családunknak.

Hogy jön ez a karácsonyhoz és a környezetvédelemhez?

A környezetvédők gyakori tapasztalata, hogy a hozzájuk közel állók mintha egyáltalán nem foglalkoznának a környezetvédelemmel. Ha meg is hallgatják őket nem úgy cselekednek, ahogy egy ökoharcostól elvárható lenne. Tőlük ez különösen fáj és karácsonykor szembetűnő igazán, mikor a világ a fogyasztásban tobzódik. Mit lehet tenni?

Azt gondolom ideje vagyon a világvége nyomasztásnak és ideje vagyon a kaja kómának és a családnak. Nem hiszem, hogy az ember egyáltalán ne tudna hatni. Gyakran akkor is tudunk, ha ez elsőre nem nyilvánvaló.

Van egy mondás, ami szerint a hozzád legközelebb álló öt ember átlaga vagy. Például, ha egy közeli rokonod, barátod meghízik akkor nagy valószínűséggel te is meg fogsz, még akkor is, ha nem egy városban éltek. A hozzánk közel állók óriási hatással lehetnek ránk jó és rossz értelemben egyaránt. Ami a jó hír, hogy mi is rájuk. A kutatások szerint a közös családi étkezéseknek számtalan jótékony hatása van, ami nem meglepő, tekintve, hogy a felgyorsult világunkban egyre ritkább az olyan esemény, ahol vagy, amin keresztül megélhetjük a közösséget. Az étkezés ilyen. És hát sajnos a családi találkozók jó részre ma már csupán az ünnepekre, azon belül is a karácsonyra korlátozódik. Éppen ezért a karácsonynak nem szabad a világvégéről szólnia. Az általunk képviselt értékek közvetítéséről viszont igen.

A karácsonyt manapság divat a családi veszekedések éves fesztiváljának elkönyvelni. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy a családi étkezések fontos terepe a különböző értékek közvetítésének is.  Egy családi ebédnél elhangzott mondat mélyre tud menni. De ez nem csak a kritikákkal van így. Lehet, hogy nem ott és azonnal, de a hozzánk közel állók véleményére más dolgokban is adunk. A tőlük származó információ, élmény, tapasztalat sokkal értékesebb, mint a legpontosabb adatok, amiket egy ismeretlen akadémikustól hallunk. Éppen ezért a hozzánk közel állókra is hat, ahogyan élünk, amilyen értékeket közvetítünk. A különböző generációkat elválaszthatják az információs buborékok, de ilyenkor azt gondolom, hogy beláthatunk egymáséiba. Lehet, hogy van olyan családtagunk, aki tőlünk hall bizonyos környezetvédelmi problémáról, megoldásról.  Vagy lehet, hogy épp mi tőlük. A lényeg, hogy a direkt sulykoláson kívül is van módja az értékeink közvetítésének. Érdemes azt megtalálni. Erre a kevés megmaradt valódi ünnep közül már csak a karácsony van.

Összességében elmondható, hogy a karácsony nem a fenntarthatóság ünnepe.  De a családi kapcsolatainké még lehet és azokon keresztül számos fenntarthatósági érték közvetíthető. A veszekedések ettől persze még nem kizártak. Ilyenkor fontoljuk meg Desmond Tutu Nobel békedíjas emberjogi aktivista szavait: Ne a hangodat emeld fel! Tanulj meg jobban érvelni!

A cikket köszönjük Csizmadia Máténak, a Zöld Pszichológia blog írójának.

Felhasznált irodalom:

Terítéken a családi ebéd – hogyan hatnak ránk a közös étkezések? – Mindset Pszichológia (mindsetpszichologia.hu)

A klímaszorongást nem megszüntetni kell, hanem felhasználni (kollektivmagazin.hu)

Bas Verplanken: The Psychology of Habit Theory, Mechanisms, Change, and Contexts

Márai Sándor: Füves könyv