Zöld dilemmák IV. rész-Ősök vs. utódok

„Jaaj fiam…régen mindent elégettünk, aztán nem volt ennyi beteg ember.” – mondta egyszer nagymamám, mikor a szelektív  hulladékgyűjtésről beszélgettünk.  „Jaaj nagyi már megint ez a bezzeg a mi időnkben duma!” – mondtam volna, ha nem
tartanám ugyanolyan sehova nem vezető, destruktív ítélkezésnek, mint a „maifiatalozást!”. Tagadhatatlan azonban, hogy a környezetvédelem területén is mintha világok választanának el a nagyszüleim korosztályától. De valóban így van ez?

Elsőre lehet ez az érzésünk. Az egyik szomszédunk egyszer felajánlotta, hogyha tele lenne a lépcsőház szeletív kukája, szóljunk neki, mert van kulcsa a szemközti lépcsőházhoz, ahol szinte csak öregek laknak és emiatt – fogalmazott ő – alig telik a szelektív hulladékgyűjtő. Vagy gondoljunk vissza a húsvéti habzsidőzsire. A táplálkozás tipikusan az a terület, ahol még a nem ökoharcosok számára is érzékelhető a generációs szakadék. Valójában nem egyértelmű a kép.

Egy 2020-as brit környezettudatossági vizsgálat szerint csupán két területen teljesítenek jobban a 16-24 év közötti fiatalok az 55 év felettieknél. Ezek a használt ruha vásárlás és a vegán életmód. Ugyanakkor szelektív hulladék gyűjtésben az idősebbek jócskán rávernek a fiatalokra. A válaszadó 55 év felettiek 84%-a szelektíven gyűjti a szemetet, míg a 16-24 közöttieknek csupán 54%-a. De még a szezonális zöldségek és gyümölcsök vásárlásában is jelentős az előnyük (47 és 33 %). Az ELTE szintén csinált egy hasonló vizsgálatot, ahol korosztályonként eltérő erősségeket és gyengeségeket talált a válaszadók között. A 60-70 évesek például takarékosabban bánnak a vízzel, energiával és az ételmaradékot is gondosan felhasználják. Míg a 20-as, 30-as korosztály használja leginkább a tömegközlekedést és ad hangot a véleményének, például klímatüntetések formájában.Ezek után könnyen mondhatjuk azt, hogy ne bolygassuk ezt a ki a fenntarthatóbb kérdést. Fodor Ákos után: valamit mindenki tud, mindent senki se. De mi a helyzet a múlttal?

Egyszer egy előadásom után az egyik hallgató, lehetett olyan 20-21 éves, megkérdezte, hogy akkor most az előző generáció pazarló életmódja miatt kell az ő generációjának a klímaválságot megoldania? Zavaromban valami olyasmit tudtam kinyögni, hogy „Igen, ez a feladat!” Sosem gondoltam úgy erre a kérdésre, mintha egy valaki, vagy egy generáció hibája lett volna az egész. Persze ettől még lehet jogos a kérdés, ugyanakkor azt gondolom, hogy bármi is rá a válasz, a feladat attól még adott.

Az idén leszek 40 éves. Mikor a nagyapám volt ugyanennyi idős 1964-et írtunk. Kádár János megkapja a Szovjetunió hőse kitüntetést, Martin Luther King pedig a Nobel-békedíjat. A Ranger–6 elnevezésű amerikai űrszonda leszáll a Holdra, Dorogon pedig megnyílik az első önkiszolgáló ABC. Négy év múlva indul az új gazdasági mechanizmus. Nem tudom, hogy nagyapám mennyit érzékelt a helyes irányból és ennek mennyiben voltak részei a környezetvédelem vagy a fogyasztói társadalom visszáságai, de az utólagos okoskodásnak hála, mi már jobban tudjuk, hogy mit és hogyan kellett volna csinálni. És ezzel önmagában nincs is semmi baj. A baj két másik dologból ered. Az egyik, hogy vajon mennyire ismerjük a saját korunk visszásságait, a másik pedig, hogy mihez kezdünk ezzel a tudással. Stefan Zweig osztrák író szerint A kortársak mindig a legkevesebbet tudják saját korukról. De ha mi mégis tudjuk, hogy mit kellett volna és kellene másképp csinálni és mégsem csináljuk, akkor a mi évtizedeink lesznek az igazán elpazarolt évtizedek. Mutogatni, ítélkezni meg a jövőben is fognak tudni.

Jobb esetben persze…

A cikket köszönjük Csizmadia Máténak, a Zöld Pszichológia blog írójának.

Felhasznált irodalom:
A klímasztrájk és a hétköznapi takarékosság között. Generációs eltérések a környezettudatos
cselekvésben Magyarországon | Másfélfok (masfelfok.hu)
Magyarország 1964-ben – 30 fotó a Fortepan gyűjteményéből – Mai Manó Ház Blog
Kronológia – 1964 | Beszélő (c3.hu)
Vannak, akik a fiataloknál is többet tesznek a környezetvédelemért – az idősek – Forbes.hu