Karácsonyi gondolatok egy karácsonyi vásári helyzetjelentés alapján

Jártatok már úgy, hogy valami kimondottan jót szerettetek volna tenni és minden a visszájára sült el? A lelkes környezetvédő a mindennapokban sokszor szembesül vele, hogy van aki még csak hóbortnak tekinti a zöld gondolatokat, és ehhez mérten nem is veszi túl komolyan azokat. Következő történetünk arról szól, hogy mi történik, ha egy lelkes környezettudatos vásárló szembetalálja magát az előírásokhoz a végsőig hű eladóval.

Hedi_forraltborozik.jpgTudjuk, ha karácsonyi vásár, akkor Bécsbe kell menni, ráadásul “most vagy soha”, mondja a reklám. Persze míg a magyarok Bécsben szeretnek vásárolgatni, az osztrákok gyakran pont Budapestre menekülnek a turistaáradat elől. Egy hűvös szombat este úgy döntöttünk, mi is kilátogatunk a Vörösmarty térre egy kis forralt boros lődörgésre. Az előző években már megszoktuk a jól bevált rendszert: a forralt bort mindenhol “egyenbögrében” kapta a kedves vendég, aki először a kezeit melengette a jó meleg itallal, majd beszélgetés közben el is fogyasztotta azt, ezután pedig fontos döntést kellett hoznia: megtartja-e a szép bögrét, vagy visszaviszi és visszakapja az árát az egyik standnál. Ez a hagyomány egyszerre hangulatos és környezetkímélő – a műanyagpohár csak felesleges ünneprontó hulladék lenne. Idén mégis felbukkantak a polifoam poharak a főváros legnagyobb karácsonyi vásárában.

A következő beszélgetés zajlott le köztünk és egy forralt boros stand eladója közt:

– Szia, egy bögre forralt bort szeretnék venni, ugye idén is visszaváltható a bögre?

– Sziasztok. A bögre 600 forint és nem vesszük vissza. Hány decit kértek? /háttérben gyorsan megbeszéltük, hogy kell-e nekünk egy újabb bögre és arra jutottunk, hogy igen/

– Két vagy három decit, amennyi belefér.

– Megoldjuk. /Az eladó ekkor legnagyobb döbbenetünkre előkap egy 3 decis műanyag poharat, megtölti forralt borral, majd az egészet beleállítja egy bögrébe. A kész csomagot nagyon elégedetten adja át./

– Itt aztán nehéz környezettudatosnak lenni, pont azért kértük a bögrét, hogy ne kelljen egyszer használatos poharat pocsékolni. /A válasz csak csodálkozó tekintet, a mellettünk várakozó idősebb pár kicsit nevetgél aztán beszállnak a beszélgetésbe/

– Az a bajuk, hogy felesleges volt műanyag pohárba is beletölteni.

Miután tisztáztuk a félreértést, a bort kifizettük és megittuk, de nem akartam belenyugodni hogy használatlan bögrével térjek haza, így visszamentem, hogy bármi áron de forralt bort tudjak inni a forralt boros bögréből. Ugyanahhoz az eladóhoz kerültem, most így zajlott le az üzlet:

forralt_bor_in_plastic_mug.jpg

– Szia, visszajöttem. 2 deci forralt bort szeretnék kérni ebbe a bögrébe. /leteszem a pultra/

– Szia, természetesen, semmi gond. /Már nyúl is a polifoam pohárért/

– Nem kérek műanyagpoharat, hanem a bögrébe kérem az italt.

– De hát akkor gyorsabban kihűl a forralt bor.

– Nem baj, akkor is abba kérném.

– Biztos vagy benne?

– Igen

– Hát Te tudod. /és kicsit morcosan közvetlenül a bögrébe tölti a bort/

GYŐZELEM!!! 🙂

Ez a kis történet nevetségesnek tűnhet, de szerintünk az ilyen kis harcokon keresztül juthatunk el abba a kultúrába, ahol már tetteink hatásait és következményeit  is figyelembe vesszük – nem csak a közvetlen környezetünkben, hanem nagyobb dolgokban is. Véleményünk szerint a környezetvédelem akkor lehet sikeres, ha ez a szemlélet általánossá válik. A karácsony arról is szól, hogy néhány napig kicsit jobban odafigyeljünk egymásra – próbáljuk meg kiterjeszteni ezt a figyelmet a környezetünkre is!

Boldog Karácsonyt Kívánunk Minden kedves olvasónknak!

A Gasztrohős csapat