Így esztek ti!
– avagy miért nem irigylem az amerikaiakat? –
Az előző cikkünket a nagy sztereotípiákkal kezdtük, vagyis azokkal a sorozatokban és filmekben sokszor bevágott képkockákkal, amikor az amerikaiak valamilyen csomagolóanyagból (pl. papírdoboz) valamilyen eszközzel (pl. pálcikával) valamilyen éttermi ételt esznek.
A bennünk kialakult képet persze nem segítik az olyan sorozatok sem, mint a Man vs Food (Fald fel Amerikát!), amelyben a műsorvezető körbejárja az Egyesült Államokat azzal az nagyszabású céllal, hogy megkeresse és elfogyassza a legnagyobb adag, legcsípősebb vagy leggusztustalanabb ételeket. Ha szeretnétek magatokban erősíteni a korábbi írásban felsorolt sztereotípiákat – vagy csak egyszerűen élvezitek a gasztropornót -, feltétlenül javasoljuk egy-két rész végignézését.
Most azonban lássuk, a zöld éttermi taktikák mellett milyen megfigyeléseket tettem még legutóbbi tengerentúli tartózkodásomkor.
Megfigyelés 1: Az amerikaiak sokszor esznek étteremben: aki gazdag, lassúban; aki szegény, gyorsban.
Egy amerikai család a jövedelmének csupán 7%-át költi az otthon elkészített ételekre. Egy olasz család ezzel szemben 15%-ot, egy egyiptomi pedig 44%-ot. Mi, magyarok körülbelül a bevételünk 25%-át költjük élelmiszerre, de az, hogy ezt otthon vagy máshol fogyasztjuk el, nagyon változik régiónként és a jövedelmünk méretétől.
Érdekesség, hogy az USÁ-ban az 1900-as évektől egyre nőtt a házon kívül elfogyasztott étkezések aránya az otthonihoz képest. Mára a jómódú amerikaiak az étkezéseikre költött össze közel felét éttermekben fizetik ki. A kevésbé jómódúaknál 3,5 dollárból egyet hagynak az éttermekben.
Megfigyelés 2: Az éttermi adagok óriásiak. (Mint ahogy minden más adag is óriási.)
Az elmúlt 20 évben az adagok többszörösükre nőttek ország- és szektorszerte: nagyobbak a gyorséttermi kaják, a moziban a popcorn, az üdítős poharak, a péksütemények, és persze az édességek is. Mindez persze szépen lassan történt, így az emberek folyamatosan szoktak hozzá, hogy többet egyenek.
Intermezzo:
Megfigyelés 3: Ha az amerikaiak főznek, sokszor kerül elő feldolgozott élelmiszer-szerű termék alapanyagként (pl. a vasárnapi reggelihez a palacsinta por). Tisztelet a kivételnek.
Amerikában minden évben körülbelül 20.000 új élelmiszeripari termék kerül a boltok polcaira: igen, ezek szinte mind feldolgozott élelmiszerek, amelyek legtöbbjének az alapja néhány nagyon egyszerű növény: kukorica, szója és búza – ezek ugyanis azok a termények, amelyekből a legtöbbet termelik a gazdag amerikai földeken napjainkban. A boltokon keresztülmenve kihívás olyan dolgokat találni, aminek kevesebb, mint 5 összetevője van; viszont van 30 féle muffin por és instant zabkása.
Persze az amerikában termelt gabona nagyrészét állatok eszik meg. Az Egyesült Államok lakosai ugyanis a legnagyobb húsfogyasztók a világon: 120,2 kg-ot esznek fejenként egy évben. (Mi magyarok 76 kg-t a FAO szerint, és 57-et a KSH szerint.)
Mi az áprilisi utunkon ellátogattunk a feldolgozott élelmiszer egyik fellegvárába, a SPAM nevű löncshús szülőhelyére. (Vagyis a gyár melletti múzeumba, a gyárba persze nem engedtek be.)
A SPAM kb olyan az amerikai történelemben, mint a Zwack Unikum a magyarban: mindenki ismeri, és az ember vagy imádja, vagy képtelen elfogyasztani. De mindenki büszke rá, hogy van: Hawaii-on a sushi-ba teszik bele, Bostonban babbal keverik el, de akár még a muffin tetejére is kerülhet. A SPAM mindenhol ott volt: a második világháborúban ezt ették az amerikai és az orosz katonák egyaránt, a 60-as években ezzel várta a feleség a munkából hazatérő, fáradt férjet, sőt, még az űrbe is kijutott, mikor az asztronauták SPAM pulykát ettek az 1997-es Hálaadáskor.
Megfigyelés 4/a: A boltban zöldségek és gyümölcsök ára felháborítóan magas.
Talán ezért (is) van, hogy az USA-ban élők által elfogyasztott zöldségek 51%-át (!!) két növény adja: a krumpli és a paradicsom. A krumpli elsősorban sültkrumpli vagy chips formájában, a paradicsom főleg a pizzán vagy tésztán lévő szószként kerül a tengeren túliak bendőjébe.
Megfigyelés 4/b: Ezzel szemben a hús és a feldolgozott termékek ára alacsony.
Az utóbbi pont illusztrációjaként íme egy példa: gondoltuk jó vendégek leszünk, és főzünk a családnak vacsorát egyik este. Azt a receptet vettük elő, amit még Kata barátnőnk segítségével készítettünk el az ELTE Fenntarthatósági Napra: pásztorok vegetáriánus pitéjét. Otthon 20 főre főztük, bio alapanyagokból a Szatyorboltból, amelyekért összesen kb 5500 forintot fizettünk. Amerikában 6 főre vásároltunk, nem bio cuccokat, és körülbelül kétszer annyit fizettünk.
Ehhez képest megveheted a krumplipüré port 700 forintért, hozzá a lencsekonzervet 300 forintért (na jó, ebből kelleni fog mondjuk 4, legyen 1200 forint), meg a fagyasztott vegyes zöldséget még 600 forintért.. Bár itthon is olcsóbb rossz minőségű, feldolgozott alapanyagokat venni, azért ekkora különbség nincs.
A fentiekből egy dolog vált biztossá számomra: valami nagyon nincs rendben. És nem az amerikai emberekkel, hanem a rendszerrel. A rendszerrel, ami egyre inkább terjeszkedik más kontinenseken is, beleértve Európát. A néhány, egymást felvásárló és egyre növekvő nagyvállalat által kontrolált élelmiszeripar, amelynek olyan erős a lobbi ereje, hogy a lelassíthatja vagy visszafordíthatja egészségügyi és biztonsági jogszabályok bevezetését; és akár beleszólhat abba, hogy a kormány hogyan állítsa össze az egészséges étkezésre vonatkozó ételpiramis javaslatát. A néhány óriási gyárban fókuszálódó tömegélelmiszer-gyártás, ami külföldről behozott, olcsó munkaerőn alapszik; és ahol olyan és annyi vegyszert használatát engedélyezik a gyümölcsökön és zöldségeken, hogy az EU betiltja azok behozatalát. Az, hogy civil szervezeteknek külön füzetecskét kell kiadni arról, hogy melyik termékekben van (valószínűleg) a legtöbb GMO alapanyag – mert ennek jelölését évek óta nem lehet keresztülvinni a kongresszuson. Vagy azt, hogy az iskolában használt oktatóanyagok egy részét olyan cégek készítik és finanszírozzák, mint a Coca Cola – amely aztán majd el is helyezi snack automatáját a folyosókon.
Ó, és még egy érdekesség: a CDC (Betegségmegelőzési és Járvágyvédelmi Központ) becslése szerint évente kb 6-ból 1 amerikai (vagyis 48 millió ember) lesz beteg, 128,000 kerül kórházba, és 3,000 hal meg valamilyen élelmiszer-eredetű megbetegedéstől. Magyarországra vonatkozóan egy évi 15.000-es számot találtam (vagyis 666-ból 1) az ételmérgezéses megbetegedésekre – amely a legtöbbször salmonellából ered. (Ha valaki tud pontosabbat, kérjük írja meg nekünk!) Élelmiszerek visszahívásáról néhány havonta felröppen egy hír – általában marhahúsról, amelyben E. coli-t találtak. (Múlt héten pl. három terméket hívtak vissza ilyen okból: humuszt, marhahúst és diót (ez utóbbit lisztériafertőzés miatt)).
Hát ezért nem irigylem az amerikaiakat.