Nem szimplán háztáji

Azt mondjuk nem tudom, hogy magamtól mikor tévedtem volna be a Szimpla Háztájiba – a Kazinczy utcában mostanra felsorakozott vendéglátóhelyek túlkínálata és az utcán hömpölygő turista-sokaság bevallom engem kicsit zavarba hoz- de nagyon örülök, hogy így, „Felelős Gasztrohősnek öltözve”, egyfajta küldetéstudattal léphettem át az étterem küszöbét.

img_9803.JPGKellemes érzés fogott el, egyből otthonosan éreztem magamat. Az egész nem nagyobb, mint egy méretesebb szoba, a belső tér egyszerű, de igényes, a berendezési és dekorációs tárgyak nagy része szerintem már sokadik, de láthatóan boldog életüket élik a falak között.

img_9794.JPGimg_9797.JPG

Ezek a gondolatok azonban csak addig kavarogtak a fejemben, amíg el nem kezdtem felmérni a hely méretéhez képest feltűnően gazdag ételkínálatot. Alapvetően egy reggelizős, menüztetős, szendvicsezős, péksüteményes, friss zöldségeket és gyümölcsöket felhasználó étteremről beszélünk, ahol szerencsére estére is marad a finomságokból. Az épp akkor kiszolgáló Lukács Mátétól megtudtam, hogy az első roham 8.30-kor indul, mikor a közelben dolgozók és a hostelekben felébredők reggelire indulnak valamit vadászni, majd jön az ebédeltetős hullám kb. 15.30-ig. Ha netalántán marad az ebédből, akkor akár este is lehet egy jó menüt enni (látogatásom alkalmával maradt még a gulyáslevesből és a máglyarakásból is), de ez mindig az aznapi forgalomtól függ. Este 10-ig vannak nyitva, de délutántól már jóval nyugisabb a hely, ergo remek hely azoknak, akik egy kis békére vagy akár egy nyugalmas beszélgetésre vágynak a belvárosi forgatag kellős közepén.

img_9798.JPGAz árak szerintem kifejezetten barátságosak, az adagok bőségesek (véletlenül épp akkor tévedt be két barátom is, így az ő porciójukat is fel tudtam mérni) és az egész valahogy nem azt a nagyüzemi, hanem igazi házi koszt érzést ad. Amit kóstoltam, minden nagyon finom volt: többféle ízesítésű, házilag elkészített sajtkrémet friss zöldségekkel és kiflivel, hozzá kézműves sort ittam (bor nincs), de a pultból hívogatóan néztek rám a gazdagon töltött szalámis, vega és vegán szendvicsek is. Desszertnek joghurtos-tejszínes-gyümölcsös krémeket kóstoltam (ebből is nagyon sokféle van), amiből szívesen ettem volna még többet, de az én befogadóképességemnek is van határa. A pulton lévő óriás gyümölcsös pitékkel és egyéb péksüteményekkel már csak szemezni volt erőm, de látszott rajtuk, hogy jó anyagból és szeretetből voltak összegyúrva. Ráadásul műanyagot sehol sem találunk: a tányérok, evőeszközök mind megújuló forrásból származnak és lebomlóak.

Ahogy a hely nevéből is ki lehet következtetni, amit csak lehet, a Szimpla Háztáji piacáról szereznek be, ez máris megmagyarázza, hogy mitől van mindennek ilyen isteni jó, igazi íze. (Érkezett is ott pont egy alapanyag szállítmány.)

A Szimplával való „vérrokonságnak” amúgy számos egyéb előnye is van: a sütés-főzés például nem is ott a helyszínen, hanem a Szimplában történik (így nem kell külön konyhát üzemeltetniük) és ha zárás után valamiből esetleg maradna, akkor az szintén visszakerül a Szimplába, így semmi sem vész kárba. A menü hetente újul (szerdán vega – jelenleg Alma Szerdával egybekötve; kedden és csütörtökön paleo), felhasználva a piac kínálta aktuálisan friss terményeket. Az üzletben amúgy egy külön vitrint tartanak fenn házi készítésű termékeknek (lekvároknak, szörpöknek stb.), amely szintén a piacon áruló termelőktől származik.

És akkor a sok-sok pozitívum után összefoglalom azt is, hogy min lenne érdemes még javítani, hogy minden szempontból környezettudatossá váljanak. A kis hely miatt a szelektív hulladékgyűjtés egyelőre nincs megoldva. Az égők energiatakarékosak, de a tisztítószerek nem környezetbarátok, a mosdóban nincs mozgásérzékelő, se perlátor a csapokon, de legalább egyáltalán nem csöpög és simán lehet csapvizet kérni inni. Nem utolsó sorban pedig minden helyiség szép tisztán van tartva.

Az előbb említett és viszonylag könnyedén korrigálható hiányosságokon túl ugyanakkor észre kell vennünk azt is, hogy a Szimpla Háztáji jóval több, mint egy szimpla ( 🙂 ) reggelizős- menüzős-szendvicsezős hely. A „Szimpla család” (melynek a Szimpla Háztájit tekinthetjük a legifjabb leszármazottjának) és a vele együtt kiépült (civil) hálózat olyan közösséget és kezdeményezéseket hívott életre, amely a társadalmi felelősségvállalás szempontjából példaértékű. Egyik kedvencem a Közös Lábos -amelyen már a Felelős Gasztrohős csapata is főzött a vasárnapi ebédet a háztáji piacon vásárlóknak-, de tudtátok-e, hogy a szimplások kezdeményezték az Információs Kifőzdét is a helyi közösség összeboronálására?

Azt tehát már sosem fogom megtudni, hogy magamtól vajon mikor tévedtem volna be a Szimpla Háztájiba, de most, hogy „Felelős Gasztrohősnek öltözve” volt szerencsém belekóstolni, azt biztos, hogy legközelebb már szándékosan célba fogom venni.

A cikket írta: Salamon Judit