Multiból a Paradicsomba

Mostanában egyre több olyan párral hoz minket össze az élet, akiknek elege lett abból, hogy Pest belvárosában egy multicég irodaházában töltsék a napjaikat. Ott voltak Adriennék, akik inkább Zebegénybe költöztek és nyitottak egy vendégházat, és most itt van Kata és András, akik paradicsomtermesztésre adták a fejüket. Gondoltuk megosztjuk veletek a történetüket, hátha kedvet kaptok ti is, hogy belevágjatok abba a titkos projektbe, amit évek óta tervezgettek!

Hogy jött az ötlet, hogy teljesen felborítsátok az életeteket?

Úgy kezdődött, hogy egy négy napos hétvégén arról kezdtünk el beszélgetni, hogy milyen jó lenne valami olyat csinálni, amihez a gépelésnél többre kell használni a kezünket, aminek azonnali eredménye van, nekünk is öröm, és amivel másoknak is valami különlegeset tudunk adni. Akkor még mind a ketten multinál dolgoztunk különböző pozíciókban, mentünk fel a ranglétrán, ahogy kellett: biztos jövedelem, céges háttér, TB stb., de egyikünk sem érezte, hogy megvalósulnának a fentiek.

Ellátogattunk a Bükki Sajtosékhoz, akik aztán megadták az utolsó löketet. Beszélgettünk velük és nagyon tetszett, ahogy ők hozzáálltak az egészhez: elmondták, hogy nem akarnak sokkal nagyobbra nőni. Van munkájuk, jól megélnek és ennyi elég is. Ez a szemlélet annyira jól esett, és reményt adott, hogy lehet másképp is csinálni az életet.

Kitaláltuk, hogy termelünk valamit és András mondta, hogy legyen paradicsom. Sok könyvben lehet (Jamie Oliver, River Cottage, stb.), látni, hogy milyen szép paradicsomok vannak, amik esetleg nem is pirosak, és arra gondoltunk, hogy megtaláltuk a “piaci rést”. Akkor még nem gondolkodtunk rajta, hogy vannak-e versenytársak, hanem egy dolgon járt az eszünk: május van, ha ebből bármit is akarunk, akkor két hetünk van, hogy palántát, földet szerezzünk és elinduljunk a munkával. A szaktudás idő közben ragadt ránk.

Elég volt mindenre a két hét?

A Szentendrei szigeten kaptunk egy “játszóteret” ismerősöktől, és 550 tő különböző paradicsomot ültettünk. Egyértelmű volt, hogy bio módon termelünk, mert itthon is odafigyelünk rá, hogy a lehető legkevesebb káros anyagot engedjük közel magunkhoz (nem csak az ételekkel, de tisztítószerekkel kapcsolatban is például), és nem akartunk vegyszereket használni. A paradicsomok mellé kártevők ellen védőnövényeket ültettünk: bazsalikom, gumós zeller, szárzeller, sarkantyúkavirág. Ezért lett a nevünk is Paradicsom és Társai: a fő termék a pari, a társai a többi.

Hogy sikerült az első szezon?

Nagyon sokat tanultunk abban a szezonban és látjuk, hogy egy növényes termelőként nagyon veszélyes működni, sok a rizikó. A jövőben szeretnénk majd több zöldséget termelni.

Egyébként tavaly végül két külön földet műveltünk. Az egyikről értelmezhető mennyiség nem jött be, az esős időjárásban nagyon begombásodott szinte minden. A másikról sikerült 300 kg-t termelnünk, de persze nem mindegyik fajtából ugyanannyit. Nyereséget nem termeltünk, sőt még nullszaldós sem volt az év, de sokat tanultunk. Plusz maga a munka, és a visszajelzés azoktól, akiknek eladtunk a terményeket, kárpótolt minket.

Mindenki, akivel beszéltünk, azt mondta, hogy nyugodjunk meg, csak az első 5-10 év nehéz… Az biztos, hogy egyelőre nem lehet ebből megélni, ezért nagyon át kell gondolnunk a dolgokat, hogy mennyi időt és pénzt fektetünk bele. De egyelőre nagyon lelkesek vagyunk!

Mi a helyzet idén?

Idén 1300 tő paradicsomunk van, 200 tő paprika, védőnövények és mángold. A Szentendrei szigetbe teljesen beleszerettünk: elméletileg (rendeletileg) nem lehet vegyszerezni a szigeten az ott lévő vízkészlet miatt. Nagyobb területet bérlünk, fóliavázunk van (a fóliát most ősszel húzzuk majd rá), és mellette 11 db 46 méter hosszú ágyásban a paradicsomok

Kata felmondott a multinál, és eleinte úgy gondoltuk, hogy lesz mellette ideje kisebb, 4 órás munkára, de ebben tévedtünk. Nagyon nagy segítség a két család meg a barátaink, ha ők nem lennének, akkor sehol nem lennénk. Takarófólia, ültetés, fóliasátor vázának összerakása – ezeket mind velük közösen csináltuk meg. Az ötletünk jó kiindulási pont, de sok segítség és kitartás kell ahhoz, hogy meg is valósítsuk. Furcsa, mert az ilyen ötletekkel tényleg az van, hogy el kell kezdeni, különben nem lesz belőle semmi. Ha sokat gondolkodtunk volna, hogy mennyi munka lesz meg mennyi benne a rizikó, akkor lehet, hogy nem vágunk bele. A szüleinknek nehéz is megérteni, hogy miért adjuk fel a fix munkát emiatt.

Egyébként, akinek van kedve kijönni, azt nagyon szívesen látjuk. Semmi extra tudás nem kell hozzá, elmondjuk, hogy az adott napon épp mit kell csinálni. Mi ilyenkor szoktuk vinni a kaját, és jó hangulatú napok szoktak ezek lenni.

Mennyire tudtok előre tervezni?

Januártól elterveztünk, hogy hogy lesz az év – azóta 15-ször változtattunk a terven… A szülők ezt nehezen bírják és szóvá is teszik – ami jó nekünk is, mert fenntartja bennünk, hogy gondoljunk át még egyszer mindent. Mindkét családdal jól el tudunk beszélgetni ezekről a dolgokról és ez mind támogat minket. Kell a támogatás, hogy valaki azt mondja egy nehéz nap végén: lesz ez máshogy is.

Mik a hosszú távú céljaitok?

Hosszútávon éttermeknek szeretnénk beszállítani. Nagyon szeretünk enni. Szerintünk az evés nem csak egy rutin, hanem megvan a helye az ember életében, és minőségi együtt töltött idővé lehet tenni. Ezért maguk az alapanyagok és az, hogy mit eszünk, ugyanolyan fontosak.

Mindenhol azt olvassunk, hogy vannak jó éttermek, bisztrók, de nem kapják meg a hazai megfelelő alapanyagokat. Mi bio módon, napfénnyel, földben szeretnénk parit és más zöldségeket termelni, aminek olyan íze van, mint anno a nagymama kertjében. “Ennek van illata, van íze” – mindenki ezt mondja nekünk a paradicsomainkról. Ráadásul különleges formákat és színeket tudunk adni az éttermeknek. Szeretnénk hosszú távon együtt gondolkodni étteremmel, és az ő igényeikhez igazodni: milyen zöldség, milyen mennyiség, melyik fajta. Egy-két étteremnél elkezdődött mindez, de még nagyon kezdetleges. A fenntartható éttermekkel talán könnyebb lesz az együttműködés.

Mi a legnagyobb akadály, nehézség?

Az egyik az időjárás, vagyis az, hogy nem tudod irányítani és nehéz előre tervezni. Ahhoz, hogy nincs a kezedben az irányítás, nehéz idomulni, hozzászokni. Mi is számos applikációt letöltöttünk, ami különböző országokból különböző szempontból jelzi az időjárást. Aztán rájöttünk, hogy jobb nem ráfeszülni az egészre, mert nincs más választásunk. Egyébként pedig a multinál is sok olyan tényező van, amit nem tudsz befolyásolni. Az időjárás legalább nem olyan dolog, amit valaki olyan döntött el, akivel nem értesz egyet. Ezért lehet talán sokkal könnyebben elengedni: sokkal “slow lifeosabbak” vagyunk, mióta rá vagyunk utalva az időjárásra.

A másik a befektetés megtérülése: mezőgazdasági vállalkozást elindítani úgy, hogy nincs pénz és pályázat mögötte, nagyon nehéz. Olyanoknak, akik 7 év üzleti terv nélkül vágnak bele – mint például mi – a bank helyében nem is nagyon adnék hitelt .. Nekünk a célunk, hogy 10 év múlva ebből éljünk meg mindketten, de tudjuk, hogy addig sok minden történhet még. Nagyon sok ötletünk van, hogy ne csak egy lábon éljünk, ne csak a zöldségtermesztés legyen a profilunk, de szeretnénk ezt szépen, nyugodt tempóban kiépíteni. Ha 10 év múlva ezzel fogunk foglalkozni csak, akkor nagyon boldogok leszünk.

Mi teljes szívvel kívánunk sok sikert és alig várjuk, hogy megkóstolhassuk a színes, szagos paradicsomokat! 🙂

Fotók: Paradicsom és társai