Farmról farmra Európában

Vendégposzt egy régi jóbarátunktól, Vincze Szabolcstól, aki körbewoofolta* Európát. 1. rész

Gyerekkorom óta meghatározó szerepet tölt be életemben a mozgás, a természet közelsége. Már a gimnáziumban is biológia fakultációra jártam, és az egyetemet is okleveles környezetmérnökként fejeztem be.

Ezt követően egy nyomdában helyezkedtem el, ahol hosszú évekig süppedtem a komfortzónámban. Fojtogatott az irodába való bezártság, a kötöttség, s a környezettudatosságommal ellentétes elvek, miszerint a legnagyobb arányban keletkező hulladék, a csomagolóanyag előállításában veszek részt.

Mindig is azt terveztem, hogy egyszer egészséges, tiszta, nyugodt környezetben, valahol vidéken fogok élni, azonban ez olyan jó Pató Pál urasan évekig halasztódott.

Pár éve láttam a Jövő farmja című dokumentumfilmet, amely a permakultúra által egy új perspektívát mutatott a kertészkedés, önellátás rögös útján. Ezt követően kezdtem behatóbban a téma iránt érdeklődni.

Szerettem volna jó példákkal szemtől szemben találkozni, s nem csak az internet kiber világán olvasgatni róluk, mindezt az otthontól távol kívántam megtapasztalni. A távolság szerepe azért fontos, mert így tényleg ki kellett ragadnom magam a komfortzónámból, nyitnom kellett sok ismeretlen, idegen dolog felé, nem tudtam hazafutni egy-egy nehéz pillanatban, anyuka szoknyája mögé bújni. Elszakítottam a köldökzsinórt egy olyan világtól, amely az életem minden percét befolyásolta. Mindez ahhoz kellett, hogy nyitni tudjak, és változni, tanulni, új dolgokat tapasztalni és érteni meg.

Közben nagy szerencsémre véletlenül rátaláltam a woofolásra (WWOOF, World Wide Opportunities on Organic Farms), ami hirtelen rengeteg lehetőséget adott a terveim megvalósítására. Elképzeltem, megterveztem és megvalósítottam egy fél éves utat: szabadon, egyedül Európában.

Négy családi farmot látogattam meg, valamint egy spirituális ökofalut, Damanhurt. Ezeket a helyeket úgy válogattam össze, hogy lehetőleg minél különbözőbbek, sokszínűbbek legyenek, legyen bennük kaland, élet, új és más dolgokat élhessek át mint itthon. Fontos szempont volt továbbá az adatlapok által keltett benyomás is.

Csehországban két „kisebb” farmon jártam, ezeken elsősorban kerti, házkörüli munkákat végeztem. Gyomlálástól kezdve állatok gondozásán át, a tetőépítésig olyan változatos munkákban volt részem, amelyek egy farm körül adódhatnak. Az első farmon a család vegetáriánus, az anyuka nyers vegán volt. Itt saját magamra főztem. Elmondtam milyen alapanyagokat kérek, s ők azt biztosították. A második farmon – ahol két magyar lánnyal töltöttem el a júniust – a család kizárólag biotermékeket vásárolt. Nagyon finomakat ettünk, szinte kényeztettek minket. És nem csak a hasunkat: volt, hogy strandra vittek, vagy görkorcsolyázni, vagy evezni. Remek időszak volt, hatalmas élmény. A reggeli futások, illetve bringázások során a közelben sok várat, hegybe vájt barlangot, és csodaszép sziklákat fedeztem fel. Minden futás alkalmával egy újabb csoda várt.

Olaszországban, Damanhurban, egy olyan 40 éves spirituális közösségben dolgoztam, amely nagy gondot fordít a környezetére is, így folyamatosan „zöldülnek” és próbálnak ökofaluként működni. Azonban Damanhur nem egy falu: nagyobb helyen terül el, kis egységekből, közösségekből épül fel, amelyek több közigazgatási településhez tartoznak. Ezeket ők Nukleóknak nevezik. Minden ilyen egységnek megvannak a feladatai a nagy egészen belül. Ahol én laktam, ott természetesen elsősorban mezőgazdasági feladatokat láttak el: hatalmas fóliasátrak, veteményesek biztosítják a közösség tagjai számára a friss zöldségeket, emellett pedig húsmarhákat is tartanak. Én csak kertészeti munkákban segítettem itt, de beleláttam a nagyüzemi zöldségtermesztés mindennapjaiba is. Ezen kívül próbáltam feltérképezni hogyan épül fel Damanhur, milyen csodák történek arrafele. Az egész egy mesebeli utazás volt a júliusi kánikulában. Sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttem, s nem egy nehezen felfogható dolgot hallottam. A legnagyobb hatással mégis a közösség ereje, légköre, támogatása volt rám.

Portugáliában iés Spanyolországban is járt Szabolcs. Olvasd el a cikk folytatását ugyanitt jövő héten!
Fotók: Vincze Szabolcs Photography

*WWOOF egy internetes adatbázis, ahol organikus módon művelt farmok segítséget kereső gazdái és lelkes, tanulni vágyó önkéntesek találkozhatnak.