Farmról farmra Európában: Portugália és Spanyolország

Vendégposzt egy régi jóbarátunktól, Vincze Szabolcstól, aki körbewoofolta* Európát.   2. rész

Olaszországból Baszkföldre utaztam: az augusztust Spanyolország északi partvidékén, a Camino de Santiago északi útján töltöttem, és gyalogolva haladtam következő úticéljaim, a portugál farmok felé. Ez a hónap részben más volt az előzőekhez képest. Végig ugyanazt a nyugodt, pozitív energiát éreztem a körülöttem lévő emberekből, amit az elmúlt hónapokban a farmokon már megszoktam, néha belebotlottam egy-egy nagyszerű kis közösségbe is, amelyek hatalmas erőt, és energiát adtak. Ugyanakkor a nagy séta mégis csak magamnak szólt, az egomnak. Egyrészt bizonyítás önmagamnak, másrészt egy kaland, harmadrészt kíváncsi voltam, tartogatok-e még magamnak valamit. Anyagi oldalát tekintve is sokkal megterhelőbb, mint a woofolás. Itt egy hónap alatt ötször annyit költöttem, mint a woofolásom 5 hónapja alatt. Az út önmagában, ha az ember okosan fog neki, ismeri a korlátait, készül rá, egy egészséges szervezetnek nem túlzottan megerőltető kihívás. Csak elindulni nehéz. Onnan már minden egyértelmű, könnyű. Persze én meg tudtam magamnak nehezíteni: a hátamon a féléves holmimmal, de ha lassan is, végül tanultam ebből is. Számomra az út legnagyobb haszna a körülöttem tornyosuló emberi példákban csúcsosodott ki: hihetetlen történetek, sorsok, segítőkészség, kapcsolatok vettek körül nap mint nap. Egy más világ, egy más közeg.

Portugáliában még javában tombolt a nyár, amikor megérkeztem. Két teljesen különböző farmon voltam. Az első egy kis turistaparadicsom volt: medencével, apartmanokkal, kiadó mongol jurtákkal, indián tipikkel, illetve műhelyfoglalkozások részére különböző helységekkel, mint pl. egy geodóm. Ezen kívül minden megvolt, ami egy farmon elképzelhető: lovak, szárnyasok, tehenek, birkák, kecskék, olíva fák, gyümölcsös, veteményes, aromatikus és gyógynövény kert, fóliasátor stb. Egy 20 hektáros, szervezett, vállalkozásszerűen működő farm volt. Itt egy egy meditációs workshopon is részt tudtam venni, és az úton engem ért legerőteljesebb élményem is innen származik. A legjobb mégis napfelkeltekor és naplementekor a lovak etetése és a velük való foglalkozás volt. Ez az igazi nyugalom, az itt és a mostban élni, nem aggódni semmiért, nem sietni sehova.

A második portugál farm méretre több mint a háromszorosa volt az elsőnek: egy nemzeti park szélén, hegyek között terült el, ahol még a térerő sem jár. Ezt a farmot a hagyományos, természetes alapanyagokból való építkezés és a kecsketartás miatt választottam. S végül ez volt rám a legnagyobb hatással. Minden farmon jól éreztem magam, minden farm másban volt a legjobb, mégis ezt szerettem meg a legjobban. Ezt, ahol a legkevesebb komfort volt, ahol száz éveket utaztunk vissza a múltba. Egyszerű volt, minden komfort nélküli, igazán valódi. Sokan talán 5 percet sem bírtak volna ki ott, mi azonban – akik ott woofoltunk -, imádtuk. Imádtuk a függetlenségét, az elszigeteltségét, azt, hogy igazán meg lehetett tapasztalni, mik a valódi szükségleteink, mik azok, amik igazán fontosak a világban, mik a valódi értékek. Milyen a gondtalanság, milyen kevés elég a boldogsághoz, és azt milyen könnyű elérni, ha az ember nem ezer démont kerget. Fantasztikus hónap volt, kitűnő társaságban.

Az utam során elsősorban stoppal utaztam, egészen az első portugál farmig. Ez nem csak olcsó, és környezettudatos utazás, de kifejezetten szórakoztató is. Igen, vannak hosszú, egy helyben várakozással eltöltött, unalmas órák, de ez vele jár. Ilyenkor viszont mindig arra gondoltam, hogy én arra az egy emberre várok, azok közül, akik ma itt haladnak el, akinek fantasztikus története van, aki igazán különleges, vagy különlegesen él, mert ő meg akarja, meg fogja osztani velem az útját. És igen, hihetetlen, de csupa pozitív dolog történt velem a stoppolásaim alatt. Persze volt idejük megtörténni, mivel kb. 3000 km-t stoppoltam az utam során. Volt, hogy a legújabb, legdrágább mercedesszel hagytam el Pozsonyt, s a sofőr 400 ha-os farmján sétálgattam 1-2 órát, ahol – ahogy fogalmazott -, éppen építkezett. Igaz, nekem inkább beruházásnak tűnt, csak az istálló nagyobb volt egy focipályánál. Olyan is volt, hogy egy cabrio mazda roadsterrel érkeztem a célállomásomra. De utaztam dokumentum film készítő leányzóval, egy sráccal, aki 8 hónapos szabadságát kezdte meg, hogy végig siklóernyőzze dél-Európa, Dél-Afrika és Chile hegyeit. Ő egy átalakított, felturbózott kombi kocsiban utazott, lakott. S olyan is volt, hogy több, mint 1000 km-t osztott meg velem két baszk lányzó, akik az El Camino elején tettek ki, s este a VW Californiájuk tetejében adtak szállást. De volt, hogy egy- egy rövid szakaszon telekocsival is közlekedtem, s mivel Portugáliában a legesősebb napok találtak meg utazás közben, így ott főleg tömegközlekedtem, s a végén hazarepültem.

Életem meghatározó élménye volt ez az út, mely során egy olyan világot ismertem meg, amihez nagyon jó volt tartozni. Egy olyan félév volt, ami bárki számára elérhető, bárki megteheti, ha valóban szeretné. Gyakran kérdezgetnek a jövőmről, amiről egyenlőre csak annyit tudok, szeretnék mondani, hogy arra fogok törekedni, hogy annak a világnak legyek a részese, ami az elmúlt hónapokban körülvett, ne annak, amelyből elindultam.

 Fotók: Vincze Szabolcs Photography

*WWOOF egy internetes adatbázis, ahol organikus módon művelt farmok segítséget kereső gazdái és lelkes, tanulni vágyó önkéntesek találkozhatnak.