Szabad a kávé!

Az év elején úgy tűnt, teljesen megőrült az instagram folyamunk: (egy kis túlzással) mindenki akit követünk, hirtelen ugyanarról a helyszínről posztolt. Láttunk kávét számtalan méretben és hab-mintázattal, de láttunk ramen levest, gombaburgert, malaccsászárral töltött wonton-t, és klasszikus meringue tortát is. Először arra gyanakodtunk, hogy ez csak valami vicc lehet: hiszen ki nyitna olyan kávéházat(!), ahol dél-amerikai ceviche-től a kóreai kimchi-s rízsig minden megtalálható?

dsc_3541.JPG

„Olyan helyet szerettünk volna nyitni, ahol mi magunk is egész nap szívesen elüldögélünk, és ahol olyan dolgok vannak az étlapon, amiket mi is szívesen ennénk nap, mint nap.” – tudtuk meg Devecseri Gergőtől, a Baldaszti csoport marketing vezetőjétől. A Liberté Grand Café-nak ezért nem hagyományos koncepciója van: sem klasszikus kávéház, sem modern bisztró, sem pedig komor fine dining étterem, hanem egy „modern kávéház és étterem”. Egy vagány, kellemes hely, ahova ugyanúgy betérhetünk a laptopunkkal dolgozni, a barátnőnkkel csevegni, vagy kihívhatjuk a családot egy billiárdmeccsre. „Mindenki kávéházát akartuk megnyitni, aminek nincs célcsoportja, és ahol bárki lehet törzsvendég” – fűzte hozzá Gergő.

A Libertébe lépve ezt így is érezhetjük: nem sok olyan kávézó vendéglátóhely van Magyarországon, ahol beléptünkkor egy mosolygós, kedves hostess fogad, aki megkérdezi, milyen a napunk. Az enteriőr letisztult, de ezzel együtt barátságos, és a nagy ablakoknak hála a térbe sok fény szűrődik be. Nekünk kifejezetten tetszettek a sok helyen felbukkanó óriási élénkzöld növények, amelyek visszautalnak a századeleji kávéházi kultúrára – akkor jelentek meg ugyanis itthon a trópusi növények. Szinte minden egyes belsőépítészeti elem egyedi és kifejezetten ide készült: az asztallapok, a kaspók, a faldíszek.

Gergővel egy rövid bemutatkozásra készültünk, amiből egy közel 2,5 órás, beszélgetéssel vegyített gourmet élmény kerekedett ki. Mesélt a Baldaszti csoport jelenlegi és korábbi éttermeiről – a Zonáról, a Nomuriról, az Urimuriról, a Baldaszti’s Grandről -, sőt azt is elújságolta, hogy ők nyerték el a Le Meridien helyén nyíló Ritz-Carlton hotel éttermi koncepciójának fejlesztését (egy egyelőre titkos, de szívünknek igen kedves ötlettel). Megtudtuk a Liberté történetét is: 1912-ben nyitotta meg a kapuit a Szabadság Kávéház, ahova bár jártak költők és írok, mégsem lett az irodalmi élet olyan központja, mint a Hadik vagy a Centrál kávézók. Később azonban Spartacus kocsma néven gyorsan a környéken dolgozó tévések törzshelye lett, majd a rendszerváltás után egy üzletember vásárolta meg azzal a céllal, hogy visszaállítsa a kávéház renoméját. A Baldaszti csoport – akik a szemben lévő épületbe költöztek tavaly előtt – tőle vette át az üzemeltetési jogot.

Szerencsére Gergő az időutazás után segítségünkre sietett az étlap nézegetésekor is. Őszintén elmondta, hogy szerinte melyik fogások kiválóak, és hol csúszhatnak még be hibák olykor-olykor – bár az a gyanúnk, hogy ezt a vendégek nem sűrűn érzékelik. Az asztalunkon a visszafogott első 3 perc múlva keresztül-kasul szaladgáltak a villák és a kések, hiszen mindannyian mindent meg szerettünk volna kóstolni.

Beszélgettünk fenntarthatóságról is, és arról, hogy ez náluk hol jelenik meg a kínálatban vagy a működésben. „Na jó, bevallom, elég hedonista az étlapunk. Benne van minden, amit a csapatunk az elmúlt évek közös kihívásain, élményein át megtanult.” – mondta Gergő. „Arra viszont figyelünk, hogy minden minőségi forrásból származzon, és legyen az étlapon vega, halas, vagy éppen könnyebb étel is.” Érdeklődtünk az alapanyagok forrása iránt, hiszen a tengeri haltól a quinoán át az ausztrál marháig sok égtáj ételeit kínálják – és ezekből, bevalljuk, több a mi asztalunkon is landolt. Kiderült, hogy a halak főleg Norvég és Dán vízekből érkeznek, de Francia es Spanyol területről is szoktak néha. A csirkénél figyelnek rá, hogy szabadtartásút szerezzenek be. Összességében azonban sajnos elég kevés a hazai alapanyag – ez pedig  megnöveli az étterem ökolábnyomát. Az üveget, papírt és a konyhai hulladékot szelektíven gyűjtik, és LED világítást használnak minden tükör mögött. A mosdókban víztakarékos csap és textil törölköző van.

Szerintünk az egyik legfinomabb fogás aznap a liberté mushroom burger volt, ami egy portobello gomba kirántva és megtöltve háromféle sajttal. A másik emlékezetes étel a rizspapírban sült kecskesajt, sült céklákkal. Gyönyörű étel, remek ízvilággal, mindenképp egy jó választás, ha szeretjük a kecskesajt markáns ízét! De találkozhatunk az étlapon szarvaskolbásszal, tengeri sügér cevichevel, ropogós wonton tésztafalatokkal malaccsászárral töltve, és még sok egyéb különlegességgel. Gergő mesélte, hogy a josperes faszenes kemence beüzemelése is már folyamatban van, ahol készülnek majd a különleges grillezett húsok és a szezonális zöldségek. A köretekre kifejezetten nagy hangsúlyt fektetnek, az étlapon találunk ázsiai stílusú uborkasalátát, korianderes-limeos káposztasalátát, triplán sült burgonyát, grillezett zöldségeket és még egyéb finomságokat. Manapság már a bio termékek is kezdenek teret hódítani az éttermekben, és a Libertében is megkóstolhatunk néhány bio gyümölcslevet.

img_20160118_174106.jpg

A desszertek között tipikus kávéházi fogásokkal találkozhatunk, mint például a csokiszuflé és a tiramisu. De emellett a Libertére jellemző a helyben készült klasszikus torták is, mint a citromos meringeu-torta és a tiramisu. Néhányat kóstoltuk is, és bár már teljesen tele voltunk a korábbi fogásoktól, mégsem bírtuk megállni, hogy ne együnk “még egy utolsó” falatnyit. A desszertek nincsenek túlgondolva, a cél az volt, hogy igazi hagyományos édességek szerepeljenek az étlapon.

Bár a Liberté mindenki kávéháza szeretne lenni, mégsem mindennapi hely (a szó jó értelmében). Mi az ételek forrása miatt inkább ünnepi alkalmakra tartogatjuk a következő látogatást, addig viszont örömmel segítünk a Baldaszti csoportnak abban, hogy minél környezetbarátabbá varázsoljuk Pest legújabb régi kávéházát!