Tücsköt, bogarat a tányérra!

Az ENSZ egy 2013-as jelentése óta arra bíztat minket, hogy együnk rovarokat.  Én pont abban az évben jutottam el Ázsiába, ahol a tücsköket, pókokat és egyéb izgő-mozgó élőlényeket olajban sütve az út szélén is árulják az árusok. Akkortájt én még inkább arra használtam az energiámat, hogy a bogarakat a lakásból kifelé, mintsem a konyhába befelé irányítsam. Nem gondoltam volna, hogy pár év múlva tücsköt sütök — otthon.

img_0621.JPG

Több évnyi vegetáriánus étrend után idén úgy döntöttem, kicsit lazítok a gyeplőn. Anno azért tértem át a húsmentes étkezésre, mert tudtam, hogy ez az egyik legnagyobb lépés, amit megtehetek, ha tenni szeretnék a klímaváltozás ellen. Aztán az ENSZ bogaras jelentése egyre több helyen felbukkant, közben pedig tücsöklisztből készült energiaszelet került az amerikai polcokra, és megnyílt Anglia első rovar étterme. Én is egyre többször gondolkodtam el rajta: vajon ennék-e rovarokat?

Az ehető bogarak, lárvák, hangyák ugyanis kiváló alternatív energiaforrások lehetnek manapság, amikor annyit lehet hallani az állattenyésztés, a mezőgazdaság és a halászat káros környezeti hatásairól: a túlhalászott kékúszójú tonhalról, a marhák emésztése során termelt metánról (ami a szén-dioxidnál jóval károsabb  üvegház hatású gáz!), vagy a földekre szórt vegyszerekről, amik a vizeinkbe jutva kiírtják az ottani élővilágot. Mindezzel szemben a rovartenyésztésnek számos előnye van:

  • kis helyen elférnek
  • gyorsan nőnek
  • magas a fehérje- és zsírtartalmuk
  • “hatékony” élelmiszer termelők: az általuk elfogyasztott kalória 90%-át megehetjük (szemben a marhahúséval, aki 100 elfogyasztott kalóriából csupán 10-et ad nekünk)
  • kisebb az ÜHG kibocsátás a termelés során, mint az állattenyésztésben
  • bizonyos fajok akár élelmiszer-hulladékon is táplálkozhatnak, ami tulajdonképpen ingyenes élelem

A National Geographic alábbi videójában (angol) is elmondja, hogy a világ több, mint egynegyede rendszeresen eszik rovarokat, és már 2000-nél is több féle ehető fajt írtak le.

Elhatároztam tehát: ha rovar alapú fogásra bukkanok, megkóstolom!

A lehetőség azonban hamarabb adta magát, mint gondoltam. Idén az Egyesült Államokban, Denverben jártam, amely nem éppen a rovarevés Mekkája. A városban azonban meglepően sok fenntartható működésre törekvő étterem van, és ezekben büszkén tájékoztatják a vendégeket arról, hogy például melyik közeli bio farmról érkezett a hamburgerükhöz felhasznált hús alapanyag. Az étteremben ülve egyszer csak a Tücsök Tamale feliraton akadt meg a szemem. A tamaléról tudtam, hogy egy mexikói fogás (kukoricaliszttel töltött hús vagy zöldség, kukoricalevélbe csavarva és megpárolva), de nem hittem a szememnek, hogy itt valóban tücsökkel töltve készül! A étel neve alatt ráadásul az szerepelt, hogy a tücskök nem messziről, Colorado állam első rovarfarmjáról származnak. Azonnal lecsaptunk a lehetőségre, és kértünk egy adaggal.

Bár tulajdonképpen hónapok óta készültem erre a napra (elméletben), azért bevallom meglepődtem, amikor az első sült tücsök fejjel, lábbal, szárnnyal ott figyelt a tamale közepén. Mint kiderült, a teljes életnagyságú példányok mellett a séf a kukoricaliszthez is kevert tücsöklisztet, bár ennek az íze nem volt érezhető. A tamale finom volt, a tücsök ropogós, de mégis olyan érzésem volt, hogy csak félig ettem tücsköt.

tucsok_tamale.jpg

Megkérdeztük tehát a pincérünket: kérhetünk-e valamilyen, kizárólag tücsökből készült ételt, hogy megkóstolhassuk az ízüket. Hárman voltunk és csak egy kistányérnyi, mondjuk maximum 15 darab tücsökből álló kóstolóra számítottunk, helyette azonban megkaptuk ezt:

tucsok_tal_kocka.jpg

A tücsköket olajban sütötték ki nekünk, egy kis csípős paprikával fűszerezték. Az állaguk ropogós, az ízük kissé kesernyés, de igazából nem volt túl meghatározó. Simán el tudom képzelni, hogy pár éven belül – ha nem is így, rovar formájukban, hanem feldolgozottan – bogárburgert teszünk a tücsökliszttel készült burgerünkbe, vagy larvaport a káposztás tésztánkra.

A bélrendszerünk kímélese miatt (ki tudja, mit szólnak odabent a váratlan gasztrokalandhoz?) az adag egy kisebb részét elcsomagoltattuk. A 24 órás tesztidőszak lezárulta után, mivel semmilyen mellékhatást nem éreztünk, elkészítettük a maradék tücsköt: borsóval, spenóttal és portabello gombával körítve így laktunk jól tücsökkel másnap is.

img_20160628_140012.jpg

Nem állítom, hogy hazatérve rovartenyésztésbe kezdtem volna a teraszon, de legalább már nem félek a jövő fehérjéjétől. Ha valaki rovarokat kínáló étterem nyitását tervezi, szóljon, jövök kóstolni!

Írta: Varga Judit

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés