#Helybeniszom Bede Annával, a Vegasztronámia bloggerével

Már csak pár napotok van, hogy #helybeniszom és #gasztrohos hashtagekkel posztoljátok a facebook-ra vagy az instagramra a legjobb fotótokat, amit egy Fenntartható Vendéglátóhelyen készítettetek, és nyerjetek vele egy két személyre szóló kávés-teás ajándékcsomagot A Pesti Szatócs bolt jóvoltából!

A Breakslow Budapesttel közös kampányunk keretében – amelynek célja, hogy arra motiváljuk a lakosságot, hogy elvitel helyett helyben igyák meg teájukat, kávéjukat és ezáltal csökkentsük a feleslegesen termelődő hulladékot – Bede Annát is meghívtuk egy kávéra. Az érdekelt minket, hogy min dolgozik mostanság, mit gondol a környezetvédelemről, és mit üzenne azoknak, akik szerint hús nélkül nem lehet jóllakni.

Kezdjük azzal, ami szerintem most a legtöbbünket érdekli: mesélj nekünk az új könyvedről!

BA: A címe Vega Budapest, és október közepén fog megjelenni. Kicsit továbbléptem benne az első könyvemhez képest, ami egy szakácskönyv volt. Bár ebben is lesznek receptek, ezek nem a sajátjaim. Ismert vegetáriánusokkal beszélgettem, ők választottak egy-egy budapesti vegetáriánus, vagy vegabarát helyet; illetve egy ottani kedvenc ételt, amelynek a receptjét megkaptuk a szakácsoktól. Engem valahogy mindig megtaláltak az érdekes „vega” történetek, és elkezdett érdekelni, hogy másnál ez hogy van: miért lett vega? Mit eszik? Hol eszik?

Ez tehát egy mostani pillanatkép Budapest vegetáriánus helyzetéről.

Már sokszor, sok helyen elmondtad, hogy miért vagy vegetáriánus. Minket most az érdekelne, hogy van-e mögötte környezetvédelmi ok is?

BA: Több irány van a vegetáriánusok között, vagyis mindenkinek más indoka van arra, hogy miért nem eszik húst. Nálam ez egyszerű volt: egyrészt így születtem – gyerekként sem nagyon ettem húst -, másrészt egyszer, 11 éve úgy ébredtem el, hogy nekem ez nem kell. Onnantól kezdve vega vagyok.

Viszont azóta tudatosabb lettem, és nagyon örülök annak, hogy környezetvédelmi szempontból is jó út ez, mert például így kisebb az ökolábnyomom. Azt még hagyom érlelődni, hogy a tejtermékkel mi lesz, de néha vannak vegán időszakaim. Másrészt az erőszakmentesség és az állatvédelem is fontos számomra, hiszen a húsiparnak vannak csúnya dolgai .. ez egy kicsit zavar is akkor, amikor sajtot eszem, de még nem tartok ott, hogy lemondjak róla. Szóval azt mondhatjuk, hogy fél-tudatos vagyok,  tudok a hatásokról, csak nem szeretnék magamon erőszakot elkövetni azzal, hogy esetleg túl hamar váltok át bármire.

Sokat járok piacra is, a legkedvesebb számomra a Hunyadi téri. Az is érdekes, hogy a kedvenc termelőim előbb lettek a kedvenceim, minthogy kiderült róluk, hogy dabasiak – tehát ráadásul még az 50 km-es körzetben is benne vannak. Egy kicsit erre is próbálok figyelni, de nem viszem túlzásba.

Hogy érzed, változtak az emberekben étkezési szokásai az utóbbi években?

BA: Szerintem igen. Én abból indulok ki, amit a környezetemben, családomban látok, vagy akik megkeresnek engem a Vegasztrománia kapcsán: azt látom, hogy a vegetarianizmus egyre népszerűbb, egyre többen érdeklődnek iránta; illetve a piacokat is egyre többen látogatják. Egyre többen figyelnek arra, hogy honnan van az a hús, sajt, vagy zöldség, amit leemelnek a polcról.

Ahogy az ember elkezd magán dolgozni, úgy lesz egyre nyitottabb a külvilág felé. Nekem legalábbis ez a filozófiám: az ember elkezd gondolkodni, hogy ha annyi szörnyűség van a világban, akkor ő, a kis porszem a semmi közepén mit tud hozzátenni, hogy egy kicsit jobb legyen? Én abban hiszek, hogy ha mi a saját környékünkön elkezdünk sepregetni, akkor ez globálisan kihat. Ugyanez működik táplálkozás terén is.

Épp megérkezett a kávénk, ezért át is térhetünk talán egy kicsit más témára. Mit jelent számodra a teázás, kávézás?

BA: A kávé az „én-időm”. Egyedül is, de társaságban is. Teljesen megváltozott a kávéivási kultúrám az elmúlt 1 és ¾ évben. Előtte nem nagyon figyeltem arra, hogy milyen kávét iszom. Sokszor úgy ébredtem fel, hogy addig nem lehetett hozzám szólni, amíg nem ittam meg a reggeli kávémat. Aztán ez elkezdett változni, mert bejöttek az újhullámos kávézók, és elkezdtem érdeklődni, kérdezősködni, kóstolni. Ráadásul egy barátnőmtől kaptam egy Casino Moccát, és nagyon ízlett – ott kezdődött minden.  A kávézóknál ugyanaz történt, mint a vegetáriánus kultúrában: egyre több érdekes hely nyílt. Elkezdtem eljárogatni, felfedezni a helyeket. Az otthon-kávézásról pedig leszoktam egy léböjt kúra során. Azóta amikor felébredek, iszom egy pohár meleg citromos vizet, és nem kell kávé ahhoz, hogy magamhoz térjek.

Volt egyébként egy időszak, amikor sokszor elviteles pohárban kértem a kávét. De az a helyzet, hogy én bringázom és volt egy emlékezetes eset, amikor nem akartam beülni egy helyre, hanem haza akartam vinni egy kávét és egy szendvicset, hogy otthon a kertemben nyugodtan megehessem. Gondoltam, hogy azt a kis távot meg tudom tenni a papírpohárral, de nem.. úgy kilötykölődött a zabtejes kávé, hogy eldöntöttem, ezt soha többet nem csinálom.

Szoktál-e Fenntartható Vendéglátóhelyekre járni, van-e kedvenced?

BA: Sok helyet szeretek: a Feketében kávézni, a Törökmézben reggelizni, a Fruccolában ebédelni. De már voltam a Kozmoszban, és épp tervezem, hogy visszalátogatok az Édeni Vegánba is megnézni, hogy mi történt ott az elmúlt években.

Mi az, ami kikapcsol, inspirál?

BA: Az, hogy csináljam és működjek, az egy belső hajtóerő. Áprilistól októberig biciklivel közlekedem, ez egy óriási szabadságérzést ad és erős kikapcsoló ereje van. Egyébként nagyon tipikus dolgok töltenek fel: olvasok, sorozatokat nézek. De vannak szellemi töltőim is, például meditálok, és ott a sport: úszom, táncolok, pilatesre járok, jógázom, mikor-mit. Az utazás is nagyon inspiráló dolog: Berlinbe visszajárok például, nagyon szeretem. Mostanában olyan utakat szervezek, amelyek során három szegmens mentén járom be a városokat: vega kaja, újhullámos kávé, street art. Ebből a legfontosabb a vega kultúrák megismerése, és az, hogy abból mit tanulhatunk mi, itthon.

Mit mondanál azoknak, akik szerint hús nélkül nem lehet jóllakni? Hogy motiválnád őket, hogy kóstoljanak meg vega fogásokat?

BA: Nagyon fontos, hogy senkinek az étkezési szokásaiba nem szeretnék beleszólni, csak meg szeretném mutatni, amiről ő esetleg nem tud. A könyv miatt sokakkal beszélgettem, sőt, az interjúalanyaim között is nagyon sok pasi van, akikre ha ránézel, nem az jut elsőre eszedbe, hogy nem eszik eleget… Egészséges, boldog emberek mosolyognak vissza a lapokról.

Egyébként a legjobb módszer az, ha valaki orra alá dugok egy jó kis vega kaját, de persze ezt nem tudom mindenkivel megtenni.

Köszönjük szépen az idődet, és sok sikert kívánunk az új könyvhöz!

Fotók: Vegasztrománia FB – köszi Anna!