Krúdy nyomában a Kéhli Vendéglőben

Verőfényes késő őszi napon jó volt megpillantani Óbudán a hangulatos Mókus utcában található patinás Kéhli Vendéglőt. Az előtérbe belépve számtalan híres ember dedikált fényképe fogadja a kedves vendéget, akik a finom fogások iránti tiszteletből, a házigazdának szánt elismerésként hagyták itt emlékül az utókornak.

168947_119872661415141_5894770_n.jpg

“A vendéglőt az 1800-as években alapította a Kéhli család. A családfő bort mért a pincében Kéhli mama pedig finom ételeivel kápráztatta el a betérőket” – avat be minket a múlt rejtelmeibe Cecei Horváth Tibor tulajdonos és kísér végig a mesébe illő vendéglő termein.

Elmondása szerint később állami tulajdonba került vendéglőt a jó üzleti érzékkel megáldott és vendéglátásban jártas családfő vásárolta meg 1986-ban. Jelenleg is családi vállalkozásként működik két testvérével és édesanyjuk közreműködésével üzemeltetik, nagy hangsúlyt fektetve az értékmegőrzésre és a tradíciókra.

A korabeli relikviákkal berendezett vendéglő visszahozza a nagypolgári múltat. Krúdy Gyula idejében érezzük magunkat. Számos különálló terem szolgálja a szeparációt, illetve a vendégek kényelmét. Az utolsó dzsentrinek, a család leszármazottjának állít emléket a Dzsentri Terem. Kockás terítővel fedett asztalok, korabeli stílusú tányérok és evőeszközök idézik a múltat, számtalan relikviával a falakon. A nagy terem ropogósra keményített fehér damaszt abroszaival, korabeli bútoraival Krúdy Gyulának szentelt emlékeivel meghitt, polgári hangulatot teremt a betérőnek. Családi és üzleti eseményeknek, rendezvényeknek nyújthat elegáns környezetet, méltó fogadtatást.

img_1216_1.JPG

A stílusos étlapot böngészve megakad a szemünk egy leves különlegességen: „A nevezetes húsos fazékban zaftos marhahúskoncok, és zamatos leveszöldségek főnek sáfránnyal és kakukkfűvel, egy forró velős csont társaságában. Nyers fokhagymagerezdekkel tűzdelt pirítós kenyérszeletekkel tálaljuk.” A hangulat fokozásaként esténként élő cigányzene mellett költhetik el vacsorájukat a vendégek.

Tovább nézelődve a vendéglőben, az újonnan kialakított fedett télikertben szemmel láthatóan jól érezték magukat a vendégek, kellemesen csevegtek ebédutáni kávéjuk mellett. A teremből nyíló a borospincébe bordó márványlépcsőn jutunk le. Az itt található különleges bortár kellemes kóstolásra csábítja az érdeklődőket.

A vendéglátó főiskolát végzett beszélgetőtársam elmondása szerint a korábbinál is nagyobb hangsúlyt fektetnek az ételek készítéséhez szükséges beszerzési forrásokra. A jövőben tervbe vették, hogy ökológiai gazdálkodást folytató termelőtől szerzik be a minőségi alapanyagokat.

Az étlap kínálatában megjelennek az idényzöldségből készült ételek, tovább bővítve a kínálatot. Külön gondoltak a törzsvendégekre az állandó kínálat mellett, szeretnék őket meglepni változatos idényjellegű étkekkel. Élvezhetik a finom ízeket a diabéteszben szenvedők, a tej és tojás érzékenyek, illetve kínálnak gluténmentes ételeket is.

Az eltelt évek során megteremtették az alapot, hogy környezettudatosságuk a magán életen kívül, megmutatkozzon a vendéglátás üzletmenetében is. A beszerzési forrásokon kívül nagy hangsúlyt fektetnek víz és az energiafelhasználásra,és komposztálható elviteles dobozokat használnak.

Beszélgetésünk bejezéseként megkóstoltam az egyik törzsvendég Takács Pista receptje alapján elkészített fogas szeleteket, mely könnyedségével és omlósságával, egyedi ízeivel különleges élményt nyújtott. A hangulat kedvéért néhány soros idézet az étlapról: „….ennek is köszönhető Takács uram titkos utasításai alapján a jó Eduárd Mester által elkészített pompás halköltemény-étek.” Ezen kis ízelítő után a legjobbat kaphatja az ember!

img_1223_1.JPG

Óbuda megmaradt kicsiny szigete a Vendéglővel méltóképpen állít emléket a nagy írónak, Krúdy Gyulának és vendégszeretetével híven szolgálja a kulináris élvezetek hódolóit.

Reményeink szerint a tervezett promenád megépítése tovább emeli ezt a hangulatos kisvárosrész Vendéglőjének fényét, amely egyszerre idéz múltat és a nagypolgári jómódot igyekszik megtartani a mai modern környezetben!

 

A cikket írta: Dencs Zsuzsanna