Műanyagiasodó emberiség, avagy a mikroműanyagok egészségügyi kockázatai

Most, hogy már minden kedves olvasónk szívószálmentesen él és sikeresen megbirkózott a kihívással szeretnénk egy kis inspirációt adni az egyéb műanyag hulladékok csökkentésére is.

Sok a műanyaghulladék és az állatvilág a tengerekben folyamatosan ezt eszi és pusztul – ez szörnyű, gondolhatja a kedves önző olvasó, de miért érdekeljen engem? Nekem ettől nagy bajom nem lesz…vagy mégis?

Mi jut eszünkbe a műanyag hulladékról?

Ez?

Fotó: greenliving.lovetoknow.com

Vagy ez?

Fotó: NOAA

Pedig EZ a legveszélyesebb az élőlényekre nézve:

Fotó: Wikipédia

A műanyag nagyon stabil anyag, de szépen lassan egyre kisebb részekre bomlik szét fizikai és kémiai hatásokra. Általánosan az 5 milliméternél kisebb műanyagdarabokat nevezzük mikroműanyagnak.  Ezeknek két fajtáját különböztetjük meg:

Elsődleges mikroműanyag: Az eleve kisméretűre tervezett és gyártott műanyagok, mint például fogkrémben, bőrhámlasztó kozmetikumokban található műanyagdarabok.

Másodlagos mikroműanyag: Nagyobb méretű műanyaghulladékok széteséséből keletkeznek (PET palack, szívószál, gumiabroncs)

Az elsődleges mikroműanyagok közvetlenül kerülnek a szennyvízbe (a fogkrémet kiköpjük, a bőrradírt lemossuk magunkról). Több országban ezen adalékok betiltását tervezik (pl. Kaliforniában már betiltották 2020-tól). De fontos megemlíteni, hogy a természetben található mikroműanyag mennyiségének ez csak töredéke a másodlagos hulladékhoz képest. 

Mikroműanyagot nem csak a tengerben lehet találni, hanem szinte minden tóban és folyóban. Ami aggasztó, hogy nem csak a nyugati élet nagy tavaiban (Garda-tó vagy észak amerikai Nagy-tavak) hanem már egy elhagyatott Mongol hegyi tóban is kimutatták… sőt nem csak kimutatták, hanem szinte minden mintavételben találtak mikroműanyagot. Ez azzal is összefügg, hogy ezek az anyagok bizonyos méret alatt szállópor formájában bárhova eljuthatnak. A vizeken keresztül bekerülnek a táplálékláncba, így a legkisebbtől a legnagyobb élőlényekig szinte mindenhol  megtalálhatóak. Az egy dolog, hogy mindenhol van műanyag, de a másik és fontosabb kérdés az, hogy ez az emberre milyen hatással van. Maga a műanyag nem túl káros, az 1 mikrométernél nagyobb részecskék bekerülnek a tápcsatornánkba, ott kisebb felületi kárt okozva kiürülhetnek. Az 1 mikrométernél kisebb részecskék viszont be tudnak jutni a sejtfalon keresztül a szervezetünkbe. Kimutattak már az emberi májban és egyéb szervekben, ahol ott maradnak, és legtöbbször nem tudnak kiürülni. Ezeknek az egészségügyi hatásait jelenleg is kutatják, de elég rémisztő belegondolni, hogy sok kis műanyag darab van a szervezetünk különböző pontjain elraktározva. Ami nagyon sokkoló, hogy a tudomány jelen állása szerint nincs részletes képünk ezeknek az apró részecskéknek a testünkre gyakorolt hatásáról. A másik nagy probléma, hogy a műanyag előállításához használt adalékanyagok (pl. BPA, PBDE) kioldódhatnak a bomlás során, melyeknek negatív hatásairól rengeteg kutatás és cikk keletkezett, ezért is találhatunk egyre több (főleg babatermékeknél) „BPA free” feliratú terméket. Ezen túlmenően a mikroműanyagok felületére nagyon szeretnek más veszélyes anyagok megtapadni, mint pl. a hírhedt DDT vagy a PCB és a PAH vegyületek, melyek mind rákkeltőek, vagy más módon károsak az egészségre. Ezek a természetben sok helyen előfordulhatnak, így a végén visszanyal a fagyi (vagy a természet?) és mi is kapunk a saját kis vegyszerkonyhánkból évezredekre szennyezve környezetünket és leszünk mi is egyre műanyagiasabbak. 

Lássuk, mit tehetünk, hogy ne legyen még rosszabb  a helyzet:

• Ne használjunk egyszer használatos műanyagokat
• Csökkentsük a műanyag termékek használatát
• Használjuk újra a már meglévő műanyag termékeket
• Újrahasznosítható műanyagokat használjunk (zacskók, vizesflakon)
• Gyűjtsük szelektíven a műanyag hulladékot
• Ne használjunk mikroműanyagot tartalmazó kozmetikumokat
• és természetesen ne kérjünk szívószálat az italunkhoz.

A cikk szakmai hátterét az Élelmiszervizsgálati közlemények folyóirat Mikroműanyagok a környezetben és a táplálékláncban c. írás adta.

A cikket írta: Szücs-Winkler Robi