Mentsük meg a hús(véto)t!

A húsvéti ünneplés ékessége az asztal. Tele finomságokkal. Van akinek izgalom a húsvéti főzés, elkészíti dédi ételeit, és a szájában találkozik, együtt ünnepel a régen és a most. Van aki végre leül és megpihen, választ egy ízléses, zabálnivaló dobozt a kedvenc helyétől, ami tele van a világ összes finomságával. És ez így van jól. Az együtt lenninél csak az együtt enni a jobb! Van sonka, színes-fényes tojások, bejgli! Aztán kinek-kinek a maga kedves falatai. Töltött bárány, húsleves, csavart, darált, sütve, főzve. Ami viszont közös, az a másnapi káosz, a nagyfazékból-kisfazékba, tepsiből-dobozba. A jeles nap dilemmájától, hogy “jaj, csak mindenből legyen elég”, eljutunk a, “jaj mikor fogy el?!” pontra. Hogy lehet az, hogy második-harmadik napon nehezebben fér be a hűtőbe, mint amikor még nem is ettünk belőle?! Nem kevesebb kellene már legyen? Örök rejtély!

Viszont ami biztos, hogy ezeknek falatoknak, már nem olyan jó a marketingje. Mintha a hosszú hétvége minden kellemetlenségéért, az, ez az utolsó süteményért is ők kéne elvigyék a balhét. Rágondolni is rossz, hogy megérintsd a zsíros felületét, vagy megcsapja az orrod az illata. Az erőszakos betolakodók! De be kell látnunk, ha még csukott szemmel is, hogy azért biza jól szolgáltak. Mindenki végezte a dolgát, a szép színes tojások, a füstölt sonka, a sajtok, pástétomok, újhagymák, édesek és sósak egyaránt.

Így a mi túlzsúfolt hasunk, de a maradékok is megérdemlik a méltó bánásmódot. Én sem bírtam már ránézni eredeti formájában a menüre, de még mindig dúvad ki a hűtő, hát valamit tenni kellett!

Nálunk a töltött tojásnak(kaszinótojás) hagyománya van, így az alap a reggelinél, de ha nálatok nem, akkor ez lehetne az egyik újdonság. Piros tojásból töltött tojás. A töltelékhez felhasználhatjuk a maradék sonkát, és ha ügyeskedünk, a vacsora is megvan, szendvicskrémmé avanzsálhat a massza maradéka, kenyérre kenjük és mehet be a sütőbe egy kis sajttal a tetején.

Fontos, hogy maradék legyen, különben nem lesz olyan finom! Különleges adalék, hogy megmentetted a pusztulástól, nagyobb a diadal, karakteresebbek az ízek, ez a siker íze!

 

Piros tojásból töltött tojás

Hozzávalók:

maradék piros tojás

A krémhez:

a tojások belseje

maradék sonka

mustár

egy löttyintés fehérbor

pár szál újhagyma vagy snidling

vaj

pástétom

só, bors, fűszer ízlés szerint

Az öntethez:

házi majonéz

joghurt vagy tejföl

 

Elkészítés:

Vágd félbe a tojásokat, és szedd ki a sárgáját. Én mindent egy aprítóba pakoltam, de mehet botmixerrel is. A krém hozzávalóit összepépesítjük, ízlés szerint fűszerezzük, nagyon jót tesz neki a sonka füstös íze, nekem sosem hiányozhat belőle a citromlé. Ha kész a krém, kiskanállal töltsük meg a tojásokat, és helyezzük el egy tálkában (mi a krémes oldalával lefelé szoktuk, hogy a formás feneke kandikáljon felfelé). Az öntetet szintén két helyről hozom, így nálam kevés majonéz, némi citrom, pici só, és sok joghurt az összetevő, szeretem ha jó bő, és lehet mártogatni. Nálam el is szokta fedni az öntet a kis kandikáló hátakat. Ezután szépen kidíszítjük snidling-szivecskével, vagy bármivel, ami a kezünk ügyébe kerül. Ez elengedhetetlen.

Idén lett a legfinomabb, mert én is, és a párom is más ízeket hozunk otthonról, így elosztottuk a tojásokat, hogy mindenki elkészíthesse a sajátját. De a végén összekevertük a két krém maradékát, és abból született az isteni szendvicskrém ötlete!

Szendvicskrém

A maradék krémet kendd rá kenyérre, szórd meg egy kis sajttal, legjobb, ha a megmaradt darabokat használod a díszes tálakból, és rakd be a sütőbe amíg a sajt megpirul.  Kész az egyszerű és nagyszerű vacsora, reggeli 🙂

Ha esetleg akadnak zöldjeid, árválkodó medvehagymaszárak, kornyadozó reteklevelek, maradék petrezselyem, bátran dobd bele az egész bagázst az aprítóba, némi olajjal, kevés maradék sajttal, dióval, és kész a fenséges pesztó! Ezt a Talpalatnyi történeteket mesélő Dóriéktól tanultam, azóta ha valaki előttem a sorban nem kéri a retek, karalábé levelét, azt is elkérem!

Tésztával, pirítóssal, főtt krumplival, nagykanállal is mennyei! 

A cikket írta: Szőke Tamara