ZÖLD csapat a KÉK túrán

A természet szeretete és tisztelete és a gasztronómiai élvezetek iránti lelkesedés szuper csapatatot kovácsolt a Kéktúrázás Napja 33-as szakaszán túrázó közel 50 emberből: fiatalok, idősek, középkorúak, gyerekek és kutyák is velünk tartottak, remek hangulatban telt a nap.

2021. október 9-én a Felelős Gasztrohős színeiben szakaszfelelősként vettem részt a Kéktúrázás Napján. Már a szervezés is jól indult, mert ugyan én nem vagyok hivatásos túravezető, csak gyakorlott túrázó, a szakaszra második felelősként bejelentkezett Kovács Gabi profi, képesítéssel rendelkező túravezető, így a tartalmi részéért mi, a teljes biztonságért pedig ő tudott felelni. A Gasztrohősnek szuper önkéntes csapata is van, most Kriszti és Regina segítettek be, köszönjük nekik is.

Az erdei gasztrotúra ötlete már régebb óta motoszkált a fejemben, de a Kéktúrázás Napja jó apropót biztosított a kidolgozására. A fenntartható étkezés egyik alappillérét a helyi, szezonális ételek jelentik, és ez a kritérium igazán tökéletesen passzol az erdőn-mezőn gyűjthető termésekre, növényekre és gombákra. Ráadásul aki szeret a természetben lenni, feltehetőleg a megóvásában is motivált. Mindenképp szerettük volna, ha nemcsak beszélünk az erdei csemegékről, de kóstolunk is belőlük, ezért segítségül hívtuk a Banyaerdőt, amely társadalmi vállalkozásként nem csupán a környezeti, de a szociális szempontokra is figyelemmel van.

Hűvösvölgyből túráztunk a Rozália Téglagyárig, amely egy kellemes, rövid, 14,1 km-es szakasz. A résztvevőknek a találkozóponton kiosztottuk a teljesen hulladékmentes (textilhulladékból és régi naptárainkból készült) csapatjelölőket, megcsináltuk a csapatfotót és felmentünk a Kisvasúthoz pecsételni, hiszen ez a szakasz eredetileg is teljes Kéktúra-szakasz (a 14-es), és a csapat legalább fele érkezett pecsételőfüzettel.

Az első megállót a reptérnél tartottuk, ahol erdei lekvárokat kóstoltunk, aztán meg is néztük a sok szamócalevelet, vadrózsát, galagonyát a réten és a túra későbbi szakaszain is.

Az Oroszlánsziklának ugyan nincs gasztronómiai vonatkozása, de érdekes története viszont igen, így itt is megálltunk röviden, majd az erdei játszótéren a hulladékmentes uzsonnacsomagolásról, a Rakun dobozokról és a vadgesztenyével történő mosásról beszélgettünk. Az Árpád-kilátóról pazar volt a panoráma a gyönyörű napsütésben.

A Hármashatár-hegyre vezető emelkedő utolsó, kaptatós szakasza után pont a legjobb helyen várt bennünket Mihály Edina a Banyaerdőtől, szomjunkat isteni szörpökkel (fenyőrügy, a bodza és akác házasításából származó bokác és hársfa) csillapíthattuk és fantasztikus gombakrémeket is kóstoltunk vadkovászos bagettre halmozva. A nap ragyogott, sokan elheveredtek a réten, nehéz is volt újra útnak indulni. Itt is volt pecsételési lehetőség, nem hagytuk ki ezt sem.

A Virágosnyeregnél még egy medvehagymás kréker kóstolására invitáltam a résztvevőket, s több gyógynövényt tudtunk szemügyre venni itt is. Időközben a messzebbről érkezett úti társak jelezték, hogy turbó fokozatra kapcsolnak, de még így is egy nagy csapattal érkeztünk meg a Rozália pecsételőhelyhez, ahonnan hamarosan indult is a város felé a busz, épp annyi időnk maradt, hogy egy „vége-fotót” is készítsünk.

Nagy élmény volt ez a túra ezzel a kedves, érdeklődő csapattal. Köszönjük az Magyar Természetjáró Szövetségnek a felkérést, a résztvevőknek, hogy velünk tartottak. Már gondolkodunk is a folytatáson. 🙂

Hegedüs Sára beszámolója