10 éves a Felelős Gasztrohős!

2009-ben Judit, Saci, Bálint és Robi a KÖVET nyári egyetemén találkoztak, ahol a környezetvédelem iránti lelkesedés hozta össze őket és sodorta is tovább a következő években. A kezdetekkor Ökológiai Evolúció néven működtek és szerveztek flashmobokat, megmozdulásokat. 2012-ben pedig – valljuk be, szerencsére – Felelős Gasztrohős Alapítvány névre váltottak, a többi pedig már történelem. 🙂 

Alapítóink a Gasztrohős 5. szülinapján (balról jobbra: Varga Judit, Szűcs-Winkler Róbert, dr. Horvátth Sarolta és Molnár Bálint)

Ha teljes történelem leckét nem is adunk ezzel a bejegyzéssel, de egy kis nosztalgiát és számvetést mindenképpen szeretnénk tartani, hiszen jócskán van mire emlékeznünk és büszkének lennünk. Hogy a számvetés is Gasztrohőshöz méltó legyen, Anna, kedvenc grafikusunk egy infografikára rendezte, mi minden történt velünk az elmúlt 10 évben dióhéjban. 

A számok után pedig – habár mi már ettől is meghatódunk – jöjjenek a csapat kedvenc pillanatai, aminek olvasása közben reméljük, hogy ti is érzitek majd azt a sok lelkesedést és szívvel-lélekkel hozzáállást, amit az alapítvány minden tagja érez a Felelős Gasztrohős iránt. 

Egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor hivatalosan is bejegyzésre került az Alapítvány. Ha jól emlékszem, kb. 9 hónapunkba telt az összes papírmunkát elintézni, és a bíró kétszer visszadobta a nevet útközben. Őszintén mondom, mikor kezemben volt a bejegyzési papír azt gondoltam, – klisé-alert!! – most már semmi sem állhat az utunkba, hogy megváltoztassuk a világot!” – emlékszik vissza Judit, az egyik alapítónk a kezdeti időszakra. Egymástól függetlenül, Saci, az alapítvány másik alapítója is hasonló “mostantól semmi nem állhat az utunkba” érzésekre emlékezett vissza az első Gasztro Randi kapcsán: “Az egyik kedvencem az első Gasztrorandi volt a Szimpla háztáji piacon, ahová egy csomó önkéntes eljött segíteni és rengeteg termelő is, alig fértünk el! Jobbnál, jobb finomságokat kóstolhattunk, és jöttek az érdeklődő vendéglátósok is vagy 20 különböző helyről. Nagy volt a nyüzsgés, mindenki beszélgetett, kapcsolatok épültek, és úgy éreztem, hogy végre tényleg valami elkezdődött, az éttermek termelőktől fognak alapanyagot beszerezni és ezt mi hoztuk össze, szuper érzés volt!” 

A kezdeti sikerek még nagyobb motivációt adtak nekünk abban, hogy ezt van értelme csinálni. Az – akkor még maroknyi –  csapat szerette volna még profibbá tenni a megjelenésünk, mert bár Judit is profi photoshoppoló, egy szakember mindig más szemmel nézi a dolgokat. 🙂 “Szívesen emlékszem arra a pillanatra, amikor Annával (Kőfaragó Anna, grafikus) először ültünk le beszélgetni 2014 körül egy kávézóban, bár majdnem elsírtam magam, mert mondta, hogy nincs összhangban a Gasztrohős név, a logó, és különben is, az egész vizuális világunk, ömmm, csúnya. Rosszul esett természetesen, és be is pánikoltam: Mennyibe kerülne vajon megszépíteni minket? Erre sosem lesz keretünk! Örülök, hogy nem álltam fel és hagytam faképnél sértődötten, mert néhány hónap puhítás után annyira megszeretett minket, hogy egy egész önkéntes csapatot (Zsuzsit a fotóst, Olivért honlapfejlesztőt, Robit a szuperhősmese-írót) verbuvált össze, és így született meg a cuki, de profi Gasztrohős világ.” Anna innentől kezdve szerves részét képezte és képzi a csapatnak: “Megrendelőből baráti viszony alakult ki köztünk, szeretetteljes, szakmai és emberi bizalmon alapuló, kötetlen, mégis biztonságot adó. A gasztrohős ötleteléseken is imádtam és imádok ott lenni, akár Juditék lakásában vagy az irodában találkoztunk, annyira otthon éreztem magam, maradnék még érzésem volt mindig. “

A baráti kapcsolatok nagy szerepet játszanak a Gasztrohős életében, egyrészt, mert a munkakapcsolat mellett baráti viszony alakult ki köztünk, másrészt mert több csapattag is ennek köszönhetően csatlakozott hozzánk. Így volt ez Lehel Zsuzsival, aki Anna, ezeréves barátja, és Judittal, mint új baráttal lehetséges új munkatársként kötötte össze, azóta pedig Zsuzsi már az ügyvezetői szerepet tölti be. Sári, aki 2017-ben csatlakozott hozzánk és a Gasztrohős Palánták programunk kitalálója, elindítója lett, később tanulmányai miatt kevesebb időt tudott a programmal foglalkozni, így került a képbe legjobb barátnője, Viki (vagy Zümi), aki nagy lelkesedéssel vette át a foglalkozásokat.

Az évek során Palánták programunk nagytesót is kapott a Padtárs “személyében”, ezek a foglalkozások is számtalan felejthetetlen pillanatot adtak nekünk. “Az első alma- és banánfát kartonból csináltam, és lyukakat fúrtam bele, amibe gémkapocsból hajtogatott akasztókkal lehetett feltenni a gyümiket. A legelső programra, a foglalkozás elindításában szerepet játszó partnerünk szervezett egy rádiós riportert, én meg kiküldtem egy közleményt pár helyre, így sajtómegjelenés is lett a még nem is létező programunkból. És akkor, ott elkezdődött valami. Emlékszem, felhívtam Juditot, hogy képzelje, tök jól sikerült, és hogy utána felhívtak a szülők és rájöttem, hogy ezzel nemcsak a jövő generációt neveljük, hanem a szülőket is. Judit meg felkiáltott, hogy “jajj, de szuper hír, akkor meg is nyertem a feladatot!”, merthogy állandóan ezzel piszkálja őket mindenki, hogy legyen már valami gyerekprogram, de az akkori maroknyi Gasztrohősös törzs-csapatnak még nem volt gyereke vagy csak icipici, és ráadásul az alapítvány célcsoportja is elsődlegesen inkább a fiatal felnőttek, nem a gyerekek. Akkor megbeszéltük, hogy megpróbáljuk, egyeztettem a programot óvónőkkel, s elkezdtem eljárni ingyen néhány oviba.” – emlékszik vissza Sári a Palánták kezdeteire. 

A program aztán olyan sikeres lett a suli foglalkozásokkal együtt, hogy Zümi mellett Zsófi is becsatlakozott. Az ő hátuk mögött is jó pár emlék van, de egyet mind a ketten kiemeltek; tagéttermünk, a HILDA Budapest tulajdonosa megkért minket, hogy tartsunk a gyermekei osztályának egy foglalkozást, ami után a gyerekek még ajándékot is készítettek a lányoknak. Ezek az alkalmak olyan vicces történeteket is mindig tartogatnak, mint Zümié; “nagyon kedves emlékem még a kezdeti időkből, hogy program előtt odafutott hozzám egyik ovis kislány, és a zoknimat látva (mivel egy eltérő mintájú méhecskés volt rajtam – jobb zoknin méhecsék, míg balon sárga-fekete csíkok) odasúgta nekem: – Te sem találtad a zoknidat ma reggel?” A nagyobbak pedig kellemes meglepetéseket okoznak, amire Zsófi is örömmel emlékszik: “Gimis Diák PróbatÉtel foglalkozáson a csapatok körforgásban váltották egymást az ökocímkés feladatnál. A soron következő csapat 5-6 vagány, 17 éves fiúból álló csoport volt, azt gondoltam, “Á, majd elbohóckodják az egészet, biztos nem érdekli őket ez a téma”. Ehhez képest a fiúk komolyan körbeállták a táblát, és közösen kilogikázták a megoldást és meghallgatták a hozzájuk tartozó magyarázatokat. Kellemes meglepetés volt!”

A sok-sok kampány közül, amit online szerveztünk szintén mindenkinek megvan a kedvence. “Nekem egyértelműen fotózáshoz kapcsolódik a legjobb emlék. Ez pedig az eper-mentes, szezonális Valentin napi kampány volt. A fotózás során sok szuper ember dolgozott együtt, mint Fehér Tibor, színész, aki allűr-mentesen követte a kéréseimet, vagy pl. a Babramegy Katája, aki elképesztő fogásokat hozott nekünk. Én a mai napig szeretem azt a sorozatot, szerintem aznap szuper dolog született.” – emlékszik vissza Kőfaragó Zsuzsi.

Judit egyik kedvenc emléke, “amikor Jucival a Millenárison valamilyen rendezvény alatt behúzódtunk egy függöny mögé, hogy kitaláljunk egy kampányt a következő évre. Először semmi ötletünk nem volt, ott ásítoztunk egymás mellett. Aztán egyszer csak megindultak a gondolataink, és egymás szavába vágva megterveztük az egész Magyarország “superfood” térképe kampányt! Flow volt a javából!” Anna szuper grafikáinak hála ezek a kampányok mindig nagy figyelmet kapnak, ő is ezt emelte ki: “büszkeség nekem, hogy az infografikák mennyire közérthetővé és közkedveltté tették azt a tudástárat, aminek eddig is a birtokában volt az alapítvány, de ez a vizuális kommunikáció sokkal több ember ér el, például a Töltsd velünk a Júliust! kampánnyal organikusan 120.000 emberhez értünk el.” 

A rengeteg munka, szerencsére, nem maradt elismerés nélkül; az elmúlt években jó pár díjat nyertünk, de olyan is volt, hogy nem a szó szoros értelmében lettünk győztesek. “Az baromi menő volt, amikor az egyik évben indultunk az eon Energy Globe-on, amit nem nyertünk meg, de jövőre már a mi segítségünkkel szervezték és zöldítették az esemény cateringjét.”- emlékszik vissza Juci. A Bridge Budapest Tax Partyját – ahol a legjobb ágazati együttműködés díját vehettük át – mindannyian említettük, amikor a legjobb pillanatokat kellett felidézni az elmúlt 10 évből.

De a járvány sem vetette vissza a lelkesedésünket, ha együtt ünneplésről volt szó:  “amikor megnyertük a 2021-es Highlights of Hungary-n a KPMG különdíját, a covid miatt csak Eszti tudott élőben elmenni, rajta kívül minden csapattag online nézte a streamet, együtt izgultunk, cseteltünk közben és emojikkal koccintottunk a lezárás kellős közepén, tök jó kis online közös program volt.” – idézi fel Lehel Zsuzsi.

Ahogy láthatjátok, az elmúlt 10 év bővelkedett eseményekben, élményekben, rengeteg emlékünk van még, ami most nem fért ide, de egy-egy megbeszélésen, összejövetelen mi mindig mosolyogva vagy nagyokat kacagva gondolunk rá.

A Gasztrohős csapat (balról jobbra első sor: Sári, Judit, Kőfaragó Zsuzsi, Saci, hátsó sor: Eszti, Zsófi, Anna, Lehel Zsuzsi, Viki, Tami)

És, hogy mi az, ami mindig visz minket előre? Mitől igazán Gasztrohős a Gasztrohős, azt Sári kolléganőnk fogalmazta meg mindannyiunk nevében: 

“Az egész alapítványos történetemben az a legfontosabb, hogy ilyen jó emberekre leltem általa. Nem egy olyan pillanat van/volt, amikor egy megbeszélésen azt éreztem, hogy az ilyen feladatoknak és ilyen csapatban van igazán értelme.”

Köszönjük, hogy velünk vagytok követőként, önkéntesként, támogatóként, Fenntartható Vendéglátóhelyként, és reméljük, hogy az elkövetkező években is velünk hősködtök majd!