Zöld dilemmák II. rész-Mit (t)ehetünk magunkért krízishelyzetben?

A környezettudatos életmód számtalan kérdést, dilemmát vet fel, minél mélyebbre ásunk, annál több a megválaszolatlan kérdés, amelyeket rághatunk magunkban. Ezzel valóban jót teszek? Hogy reagál majd a környezetem? Miért nem értik meg a szeretteim, hogy ez fontos nekem? És úgy összességében miért nem akarja mindenki megváltoztatni a világot? Ezek a kérdések és még rengeteg konkrétabb, a zöld életmódhoz kapcsolható kérdés, dilemma játszódik le a mi fejünkbe is nap, mint nap, ami belső feszültséghez, klímaszorongáshoz is vezet. Ezeket a belső feszültségeket szeretnénk kioldani új sorozatunkkal, melyben a dilemmákra két, a környezettudatos életmód iránt is elkötelezett remek szakember Vida Katalin, tanácsadó szakpszichológus és a Babramegy blog szerzője, valamint  Csizmadia Máté, pszichológus, agrárközgazdász és a Zöld Pszichológia blog szerzője válaszolnak majd.

Sokunknak idén ez már a sokadik társadalmi stressze (COVID, háború, elszabadult infláció, forint romlás, energia- és rezsiválság), az egzisztenciális stressz, létbizonytalanság, kiszámíthatatlanság, szorongás kimeríti mindannyiunkat. Krónikus krízisben vagyunk hónapok óta, teljesen érthető módon reagálunk szorongással, félelemmel, kétségbeeséssel és dühvel. Ebben a posztban arra fókuszálok mit tehetünk most magunkért az élelmiszer
árakat már több mint 30%-ban is érintő drágulás időszakában. Ha első lépésben csökkenteni tudjuk a zaklatottságunkat, át tudja venni a helyét az alkalmazkodás, amiben kigondoljuk a következő cselekvési lépéseket és felvesszük a kesztyűt.
1. Nagyon fontos elismerni, hogy a félelem, a düh, a szorongás teljesen természetes reakció a mostani helyzetben. Beszélünk ezekről az érzésekről a szeretteinkkel és hagyjuk az érzelmeket megélni magunknak.
2. Magunkról öngondoskodunk, legyen az egy nyugtató légzőgyakorlat vagy a kedvenc sütőtök levesünk elkészítése.
3. Intenzív szorongás esetén érdemes mozogni, sétálni, hogy a testünkből kivigyük a felgyülemlett feszültséget.
4. Szabályozzuk azt, mennyit hagyjuk, hogy elárasszanak minket a hírek. Fontos tájékozottnak lenni de érdemes szabályozni, hogyan és mikor követjük a híreket és időt adni néha a fellélegzésre.
Ha sikerült érzelmileg stabilizálni magunkat következhet a helyzethez való alkalmazkodás, amiben meg kell tudnunk teremteni magunknak a biztonságot a kontroll és a kapcsolódás segítségével. Minden krízis esetében érdemes visszanézni a múltba is (társadalmi stresszek esetében akár száz évet is pl. az első világháború vagy a húszas évek gazdasági válságára), akkor milyen eszközökkel vészeltem át azt az időszakot (vagy vészelték át a hozzám hasonló
helyzetben lévők), milyen megküzdési módok lehetségesek. Ez konkrét megoldási tippeket is jelent, de segít tágítani az ilyenkor megélt krízis beszűkülést is: ez egy időszak, aminek egyszer lesz majd vége is. Kontrollt jelent, ha végigvesszük a lehetséges megoldási lépéseket, amiket tehetünk magunkért. Ezeket a takarékossági tippeket a fenntarthatósággal foglalkozó szervezetek évek óta képviselik (járjunk piacra, válasszunk szezonális terményeket, fogyasszuk a teljes növényt, gyökerétől a leveléig és az egész állatot orrától a farkáig, csökkentsük az élelmiszer
hulladékot figyelmesebb alapanyag tárolással), és míg azokat idáig főként azoknak állt módjában megfogadni, akiknek volt erre extra mentális és érzelmi energiájuk, most olyan helyzetbe kerültünk, hogy a teljes lakosságnak komolyabban kell ezeket vennie, mint valaha.
Itt az ideje tanulni ezektől a szervezetektől, követni a fenntarthatósági javaslataikat, évek óta felhalmozott tanácsaikkal segíthetnek átvészelni ezt az időszakot. Kapcsolódást jelent, ha tudatosítjuk, hogy ez a helyzet most az egész országot érinti. Lehet, hogy ez egy-egy alapanyag vagy elkészült étel csereberéjét jelenti a rokonságon, a
szomszédságon vagy a közösségeinken belül vagy talán most csatlakozunk egy bevásárló-, vagy dobozközösséghez. A lényeg, hogy megtaláljuk a kapcsolódás terepeit, mert minden válság hajlamos egymás elleni feszültséget hozni magával, pedig a túlélés eszköze a stabilizálódás, az alkalmazkodás és a szolidaritás.