A szomszéd étterme mindig zöldebb?

Néhány hete Bécsben jártam, és gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal: bár csak egy szabad estém volt, igyekeztem feltérképezni a fenntartható éttermek helyzetét az osztrák fővárosban.

IMG_5830.JPGA belvárosban való séta közben persze sok étterem mellett elhaladtam, az amerikai gyorséttermektől kezdve a modern sushi bárig. Aztán a nap lenyugodtával egy érdekes helyre bukkantam. Az étterem a belváros egyik eldugottabb utcájában található, s bár én francia kisvárosban még nem jártam, első ránézésre mégis ilyen hangulatot keltett bennem.

Az ajtóban kedvesen köszöntött egy idősödő hölgy, érdeklődött, hogy szeretnék-e vacsorázni, és ha igen, a teraszt vagy a belső teret preferálom-e. Benéztem az étterembe és a plafonról lógó szárított fűszerek, a polcon egymás mellett sorakozó bio borosüvegek és a benti sürgés-forgás láttán egy, konyhához közeli asztalhoz ültem. Bár tapasztaltam egy kis meglepődést, mikor közöltem, hogy csak egyedül étkezem aznap este, az esetleges zavartságot nyomban feloldotta a spanyol pincér az étlap rejtelmeinek bemutatásával. Kiemelte a napi specialitásokat és azt, hogy minden hozzávaló bio, kiváló minőségű és legtöbbjük helyi.

 Az étterem egész hangulatát megalapozták a meleg színek és a nyitott konyha, amely azt az érzést keltette: nincs rejtegetni valónk. A séf a pulton lévő friss zöldfűszerek közül néha letépett egyet-egyet a vacsora díszítéséhez, és friss zöldségek, gyümölcsök és sajtok is a vendégek számára látható, üveg hűtőpult mögött mutogatták magukat.

Miközben az étlapot böngésztem, az asztalra érkezett egy adag friss, helyben sütött kenyér és egy kis adag fűszerezett olíva olaj. Arra gondoltam, nem kellene eltöltenem magam ezzel, de olyan finom volt, hogy nem bírtam megállni. Talán nem meglepő, de az olívaolaj nem helyi termék volt: kézzel készített Szicíliai olajba mártogattam a friss barna kenyeret.

IMG_5816_1.JPG IMG_5819.JPG IMG_5828.JPG

Az étlap nem volt túl terjengős, amely számomra mindig egy pozitív jel. Mindig attól tartok ugyanis, hogy ahol nagyon sok féle ételt kínálnak, valószínűleg nagyobb az esély rá, hogy több fel nem használt alapanyag landol majd a szemetesben. A halak, húsok – többek között mangalica a helyi Thum Schinken Manufaktur–ból – és rizottók között egy osztrák gombákból álló szósszal kínált tésztán akadt meg a szemem. A pincér jó döntésnek ítélte a választásomat, és ajánlott egy pohár osztrák biobort a főétel mellé. Pinot noir-t választottam  -sajnos nem emlékszem az évjáratra vagy a borászra-, és nem csalódtam. Azoknak, akik inkább sörre vágynak, az étterem kínálatában szerepelnek egy kis osztrák sörfőzde sörei is.

IMG_5829.JPGA gombás-tejszínes tészta valóban finom volt, és az étterem vezetője direkt felhívta a figyelmemet a díszítésként használt zöld levél elfogyasztására, mondván, hogy az milyen finom és egészséges. Eredetileg – bevallom, bizonyításképpen saját magamnak, hogy nagymamámé a legjobb – apfelstrudel-t terveztem desszertnek, de az étterem egyik vendége rábeszélt, hogy a helyi specialitást kell fogyasztanom: különleges, csak Ausztriában megtalálható specialitás, túróból készült gombócok Bécs mellől szedett friss őszibarackból készült szósszal. Kissé meglepődni látszott, mikor tudattam vele, hogy a túrógombócra mi mint magyar különlegességre tekintünk, de bimbózó barátságunk megtartása végett rendeltem egy adagot. A gombócok egyébként hosszúkásak, omlósak voltak, kevesebb zsemlemorzsa „héjjal”, mint itthon megszoktuk, a baracköntet pedig valóban mennyei. Saját tapasztalatom és a mellettem lévő egyre megüresedő asztalok láttán elmondhatom, hogy valószínűleg sok ételmaradékkal nem kell bajlódniuk ebben az étteremben.

IMG_5821.JPGNem lenne azonban fair piedesztálra emelni a Weinbotschaft-ot. Itthon is vannak kiváló éttermek, és számtalan vendéglátós fordít figyelmet arra, hogy magyarországi termelőtől szerezze be az alapanyagokat. Számtalanszor hallottuk már azt is, hogy bár az alapanyagnak nincs bio minősítése (például azért, mert ennek megszerzése túl sokba kerülne), a vendéglátós meggyőződik róla, hogy a termelő vegyszermentes, tiszta árut hoz a konyhára.

Jó hír egyébként, hogy a biotermékek fogyasztása az Európai Unión belül folyamatosan emelkedett az utóbbi években, és jelenleg az EU piacának nagyjából 2%-át teszi k. A fogyasztás mellett a termelés is jelentősen nőtt az utóbbi évtizedben. Jelenleg az Unió mezőgazdasági területeinek körülbelül 5%-a, és mezőgazdasági üzemeinek 2%-a (ez több mint 200 000 mezőgazdasági üzemet jelent) rendelkezik az ökológiai tanúsítvánnyal.

Egy 2010-es EU-s jelentés szerint egyébként Ausztriában a teljes hasznosított termőterület 15,5%-a áll bio művelés alatt, míg Magyarországon ez 3% alatt van. Míg itthon az élelmiszerre költött összegek 0,2%-át fordítjuk IMG_5824.JPGbio termékekre, Ausztriában ez 4,8% volt 2006-2007-ben. Hogy miért, az persze egy összetett kérdés, amely a támogatási rendszertől a bio termékek image-éig elér, és amelyről egy külön blogposztban számolunk majd be.

Bár nem tudjuk, hogy a Weinbotschaft a bio termékeket ízük miatt, vagy egészségügyi, esetleg környezetvédelmi megfontolásból alkalmazza-e, s bár kizárólag az étterem miatt Bécsbe utazni persze nem lenne környezetbarát, ha arra jártok, csak javasolni tudom, hogy ugorjatok be egy kényelmes tempójú, finom és kellemes vacsorára. Itthon pedig gondoljatok arra amikor bio terméket vásároltok, hogy ezzel egy hosszú távon megtérülő, jó ügyet támogattok.