Szatyorba a környezetvédőkkel!

hadik1.jpgNemrég olvastam Karinthy Márton Ördöggörcs című művét, amely után hetekig úgy jártam a 11. kerület utcáit, mint aki éppen egy elvarázsolt időutazásról tért haza. Úgy éreztem, hogy teljesen új kapcsolatba kerültem a kerülettel, pedig ott élek már néhány éve. Az utcák, amelyek eddig túl forgalmasnak, túl latyakosnak, túl unalmasnak tűntek, hirtelen új színben tűntek fel: bizony, itt sétált Kosztolányi Dezső is, gondoltam a 6-os villamosról leszállva. Bizony, itt látogatta meg Böhm Arankát Déry Tibor, gondoltam a szombati vásárlásból hazafelé. És bizony itt, a Hadik Kávézóban kávézott, vitázott, írt, olvasott és talán néha dorbézolt is számtalan, mára halhatatlanná vált magyar: Déry Tibor, Füst Milán, Somlyó Zoltán, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, és a Karinthy-k. És itt voltak persze a hölgyek is: “Aranka, a királynő, udvarhölgyeivel, Devecseriné Guthi Erzsébettel, Kondor Líviával és Klug Bözsivel.” Illetve itt volt számtalan mindennapi hős is, akikkel ki tudja mi lett a háború során, például “a pincér, akit mindenki csak Lacajka széplánynak szólított.”

A Gárdonyi térnél lévő Hadik kávéház volt már sok minden – többek között például egy cipőbolt – mióta a ’20-as években a magyar értelmiségiek törzshelyévé vált, 2010-ben azonban kitárta kapuit az irodalom, a jazz, a kávé és a kultúra szerelmeseinek. Mivel a kávéházat egy ajtó választja csak egy a budai éjszakai élet kedvenc színterétől, a Szatyortól, ezért ebben a bejegyzésünkben is mindkettőről említést teszünk majd.

photo_szatyor3.jpgA Hadik-Szatyor páros nagy űrt töltött be a budai nappali és éjszakai életben egyaránt, amely abból is látszik, hogy mindkét hely csak akkor üres, ha zárva van. A felszolgálók kedvesek, a zene jó, a kreatív belső design-tól kellemesen romantikus a hangulat, és állítom, itt készül Magyarország legfinomabb cosmopolitan koktélja. (Ezúton várom mixerek jelentkezését: ha szeretnék nekem bebizonyítani az ellenkezőjét, szívesen megkóstolok néhányat! 🙂 )

A Szatyor étlapja pont kellemesen változatos, a napi ebédmenük mellett talál az ember valamit, érezze az éhség bármely szintét. Hideg téli napokon pedig még kimozdulni is megéri az erdei gombaragu levesért burgonyagombóccal. „Az étlapot negyedévente cseréljük, hogy minél inkább a szezonális termékeket tudjuk előnyben részesíteni. Nem használunk mirelit alapanyagokat. Étlapunkon jellemzően hazai ízek jelennek meg, ehhez természetesen igyekszünk magyar termelőktől beszerezni az alapanyagokat” – tudtuk meg Bosznai Tibor alapító és művészeti vezetőtől. A húsmentes ételek kedvelőjeként az egyetlen gondom talán, hogy a vega kínálat nagyjából kimerül a tésztás főételekben és néhány, a „Csak együnk valamit” kategóriába sorolt fogásból.  Sajnos a saláták aránya télen-nyáron is ugyanolyan (kb 3 féle van), és a Cézár saláta különböző fajtáinál (csirkés vagy tonhalas) nem nagyon merészkedik tovább, pedig itt környezet-gasztronómiailag szívesen látnánk a szezonalitás markánsabb megjelenését.photo_szatyor4.jpg

Ha az ember nem tudja befejezni az adagját, sajnos csúnya styrofoam dobozba kapja a maradékot, amit aztán újrahasznosított papírból készült zacskóban (bocsánat, szatyorban) vihet haza. Úgy tudjuk, egyelőre nincs tervben a környezetbarátabb csomagolóanyagokra való átállás, bár a vezetőség nem zárkózik el az ötlettől.

Figyelemre méltó az étlapon található WWF menü, amely komoly hasonlóságot mutat a tavaly novemberben néhány étteremben megtalálható Felelős Gasztrohős menüvel. Ennek lényege, hogy az itt felsorolt ételsort az étterem energia- és víztakarékosan készíti el; a WWF ételek eladásából befolyt összeg 10%-át pedig adományként eljuttatnak a szervezethez. Fontosnak tartjuk az ilyen kezdeményezéseket, mert Magyarországon bizony van még mit javítani az adományozói kultúrán.

Mikor a fenti menü mögött húzódó motivációról érdeklődtünk, megtudtuk, hogy a szatyrosok több civil szervezettel is működtek már együtt gyűjtés, árverés, pénzbeli támogatás, illetve közös rendezvények szervezésével (Fair Trade, Vöröskereszt, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Magyar Kerékpárosklub, BAM stb.), az ilyen jellegű kooperációk tehát fontosak számunkra. „Ez a konkrét támogatási és ismeretterjesztési forma a WWF ötlete volt, nekünk pedig nagyon tetszett.”IMG_7571.JPG

Az itallapon sok a magyar termék (pálinkák, borok, szörp), bár megtalálhatóak a szokásos palackos üdítők, külföldi üveges sörök és röviditalok is (ami nélkül persze tudom, a cosmo sem jöhetne létre..).  Egy pohár csapvizet azonban bármikor szó nélkül kap a vendég (kivéve talán ha a pincérünket Lacajka széplánynak szólítjuk, bár ezt még nem próbáltuk).

Tibortól megtudtuk, hogy a környezetvédelem fontos szempont a mindennapi működés során. „Egyrészt azt gondoljuk, hogy minden szolgáltatást nyújtó ágazatnak haladnia kell a korral, másfelől pedig mi is a bőrünkön érezzük, hogy az előttünk felnövő generációk erre nem fordítottak megfelelő figyelmet, és ez komoly problémákat okoz az egész emberiségnek, ökoszisztémának. Mivel vannak gyermekeink, szeretnénk, ha ebből a negatív rendszerből lenne kiút.”IMG_7562_kicsi.jpg

A Szatyorban az üveget és a papírt szelektíven gyűjtik, a wc papír és a kéztörlők újrapapírból készültek, és a kollégák az irodában is törekednek a papírmentességre (pl kétoldalas nyomtatással). Ahol lehet, igyekeznek mozgásérzékelőt használni (wc-k, folyosók, öltözők), a homlokzati világítás pedig alkonykapcsolós. Emellett ügyelnek arra, hogy feleslegesen ne égjenek lámpák a vendégtérben, és fokozatosan cserélik az izzókészletüket energiatakarékosra. Több helyen a vízcsapok permetező-porító fejjel vannak ellátva, az ételhulladékot pedig egy arra szakosodott cég szállítja el. „Jómagam és két tulajdonostársam pedig kerékpárral közlekedünk” – mondja Tibor.

Míg a Szatyorban a romkocsmákra emlékeztető berendezéssel találkozhatunk (különböző színű, méretű, formájú és kényelmi szintű székek és asztalok), addig a Hadikban a kávéházi hangulatnak megfelelően „rendes” berendezést találunk, illetve sok-sok napilapot, kulturális magazint, hetilapot. A kultúra támogatása nem csak itt jelenik meg: vannak irodalmi estek, táncórák, kiállítások is a vendéglátóhely-duóban. Szóval lehet jönni (kultúrára) éhezve-szomjazva, adományozói kedvvel telve, de akár novellát írni is.

A pestiek se csüggedjenek egyébként, ha éppen nem tudnak átjönni Budára, hiszen a Ráday utca elején van egy, a Szatyorra igencsak emlékeztető bár: a Púder, ahol a hasonló elvek miatt a működés környezetvédelmi szempontból is hasonló módon folyik. De róluk majd egy következő posztban számolunk be.