Kézműves torkoskodás

– avagy a környezetvédelem nem hit, hanem józan ész dolga? –

Mondhatnám, hogy a válság miatt, de nem lenne igaz. NemIMG_6785.JPG azért választottunk normál áru helyet Torkos Csütörtökre idén, mert az olcsóbb ár felét is meg akartuk spórolni, hanem azért, mert a csatlakozott éttermek listáját böngészve kitűnt egy, amelyet nem írt felül egy másik, „menőbb” étterem.

A Torkos Csütörtök akcióval kapcsolatban lehet jókat vitázni: néhányan utálják, és olyanok is biztosan vannak, akik órákat töltenek az ár-érték-spórolás mátrixban legjobban teljesítő vendéglátóhely megtalálásával. Az akció „etető” jellegét –vagyis amikor limitált ideig vagyunk csak jogosultak igénybe venni a lefoglalt asztallal járó szolgáltatásokat, mert másfél óránként vannak beosztva a vendégek-, persze mi sem szeretjük, ahogy azt sem, amikor a csatlakozó étterem a szabályok alól kibújva megpróbálja átverni a vendéget (és a kezdeményezés szervezőit). Azt viszont szeretjük, hogy néha ki lehet fogni olyan éttermeket, ahova az ember amúgy nem tenné be a lábát, és egy kicsit kényeztetni az érzékszerveinket.

Mi idén olyan helyre mentünk, ahova még sokszor vissza tervezünk térni. Jól is jártunk, hogy a korábbi „menjünk nagyon drága helyre és a végén fizessünk annyit az 50%-os kedvezménnyel, mint egy közepesen drága helyen” elv helyett a Kandalló Kézműves Pub-ot választottuk.

Nem bántuk meg.

IMG_6788.JPGA Kandalló Pub-ot három fiatal pár indította néhány hete, akik korábban a vendéglátás „vendég” oldalát ismerték csak. Közgazdászként és jogászként saját bevallásuk szerint elég sok időt töltöttek gyakorlat-orientált piackutatással, mígnem arra jutottak, hogy bizony nem ártana, ha a kocsmákról begyűjtött szaktudásukat a gyakorlatban is kamatoztatnák. Egy otthonos helyet szerettek volna nyitni, ahol az emberek órákat elüldögélhetnek anélkül, hogy ez bárkit zavarna, és közben finomakat ehetnek és ihatnak. Ezért tették le voksukat a kézműves csapolt és üveges sörök, a kézműves borok, pálinkák, kenyerek, lekvárok, egyszóval a minőség, a kistermelők támogatása és a különlegesség mellett. S míg a kocsmázást persze jövedelmező tevékenységnek képzelték el, azzal is tisztában voltak már a legelején, hogy a profittermelés nem áll mindenek felett.

IMG_6790.JPGA Kandalló nem étteremnek készült, ez egy pub. Ez látszik a menün is: az italok négy oldalt foglalnak el, az ételek azonban csupán egyet. A hideg falatkák uralják a kínálatot, van itt ugyanis mindenféle, iszogatást jól kiegészítő harapnivaló: paraszttál, sajttál, juhtúrós kőrözött, céklasaláta, nyúlpástétom, stb. Mindez persze finom házi kenyérrel és zöldségekkel kerül az asztalunkra. Aztán vannak grill húsok, grill sajt, és saláták körítésnek. Nagyon pozitív meglepetés, hogy a grillek mellé választható köretek mind tartalmazzák a „saláta” szót, és nem találunk olyan megszokott olajban sült tételeket, mint a sültkrumpli vagy a csipsz. Mondhatnánk, hogy ez biztos a 21. századi betegségek (elhízás, cukorbetegség…) visszaszorítására felvállalt társadalmi cél, de inkább azt tartjuk valószínűleg, hogy kulináris megfontolások állnak a háttérben.

IMG_6792_mod.jpgNagyon izgatottan vártuk a beszélgetést a tulajokkal a vacsora végén, hiszen több környezetbarát megoldást is felfedezni véltünk az este során, és biztosak voltunk benne, hogy egy új fenntarthatósági lovagrenddel ismerkedhetünk majd meg, akik titkos esővízgyűjtő, komposztáló, csíráztató és vegyszertelenítő rendszert tartanak fenn az étterem hátterében.

Mielőtt azonban lelőném a poént, íme néhány infó, amit Marcitól és Gergőtől megtudtunk néhány pohár kukoricás, szilvás és gyömbéres sör mellett:

  • kenyér beszállító: Marmorstein pékség 
  • hús beszállító: Gál József (marhahús); Inárcsi baromfi (csirke)
  • pálinka: Márkházi Pálinkafőzde, Gyulai Pálinka Manufaktúrakandallo_kaja_mod.jpg
  • borok: Pastor, Szentesi, Kislaki Bormanufaktúra, Bulyoki, Ráspi, stb
  • sör és későbbi sörcsapos tervek: Békészszentandrási, Rizmajer, Gyertyános Sefőzde
  • vegyszer nélküli vízzel tisztított padló
  • újrapapír menük rajztáblára elhelyezve, illetve újrapapír wc papír és kéztörlő
  • az ételmaradékok szinte nullára redukálása – néha marad 1-1,5 kiló kenyér (ez reggel jön mindig frissen), de ez aligha landol a kukában
  • szörpök: Halmi szörpök (Etyek)
  • kézműves lekvárok (Deres-kert kézműves házi lekvárok készítője, Szilvás Erzsébet)
  • szelektív gyűjtés (karton, üveg – a kartont egy hajléktalan bácsi viszi el)

A fentiek alapján erős az ember gyanúja, hogy méregzöld vendéglátókkal állunk szemben. A helyi, kis mennyiségben készülő termékek, a grillen sütés, a limitált étlap (amely nyilván limitált alapanyagok tárolását –és esetleges megromlását- követeli meg), a kézműves sörök és borok erősen ebbe az irányba mutatnak.

És ekkor jön a meglepetés. „Hogy őszinte legyek, nem lenne nyugodt a lelkiismeretem,IMG_6783.JPG ha azt olvasnám vissza, hogy mi mindent előtérbe helyezően zöldek vagyunk” – mondta Báthory Gergő. „Persze, nem szeretjük kidobni az ételt, meg feleslegesen szennyezni a környezetet, de ez ma már alap. Újrapapírra nyomtatunk, igen, de igazából azért, mert ez sokkal jobban mutat a rajztáblán. A padlót is azért tisztítjuk vegyszer nélkül, mert ártana a felületnek.”

A fentieket hallván elsőre valószínűleg kiült arcunkra a pánik. Amelyet egy másodperc múlva örömteli vigyor váltott fel: trend. A helyi és szezonális élelmiszer, a jó minőség, az újrapapír, a vegyszermentesen tisztítható padló, mind-mind trend. Vajon kell-e a környezetvédelmi elkötelezettség, ha anélkül is elérhetjük ugyanazt a hatást?

Aki hisz benne, ír róla, aki nem hiszi, csinálja?