Egy Delacroix-t kérnék Hundertwasser-rel!

–  avagy hogyan kombináljuk a házi kosztot, a népnevelést és a környezetvédelmet –

A BME-n töltött több évtized és három szívroham után Ági néni gyermekei úgy gondolták, jobb lesz, ha édesanyjuk elkezd az építészet helyett valami „lájtosabb” dologgal foglalkozni. Akkor még, körülbelül hét évvel ezelőtt azt hitték, a Marvelosa megnyitásával kímélő módba helyezhetik a szeretett családanyát. Tévedtek.

„Ez a munka nem akkor kezdődik, mikor az ember belép az ajtón. Én pedig kezdek fáradni és ezért néha igen zsémbes is vagyok. Az a szerencsém, hogy jó emberek vesznek körül, és a vendégeink is nagyon kedvesek.”- vallja be Ági néni. A Marvelosá-ban körülnézve nem is tudjuk könnyen elképzelni, hogy valaki ne tartsa be azt a levegőből áradó békebeli viselkedési normákat. Talán a mosolygós pincérek, akik – manapság nem megszokott módon – még magázzák az embert, talán a hímzett terítő és a szövettel bevont kanapék, talán a lépcső melletti asztalkán ránk váró máglyarakás látványa. Bármi legyen is az, ami a hangunk lehalkítására késztet minket és arra, hogy leüljünk és behúzzuk a kéziféket egy kávé vagy ebéd erejéig, mindenképpen Ági néni eredeti elképzelésének beteljesedését mutatja. A terve ugyanis a kezdetektől fogva az volt, hogy egy olyan éttermet nyisson, ahol a kultúra és a gasztronómia egymásra találhat. A vendégek ezért is választhatnak, hogy melyik kedvenc írójukról vagy festőjükről elnevezett asztalnál akarnak helyet foglalni, és ezért van az ételeknek is művészekről elnevezett fantázianeve. Az elgondolás szerint, ha a vendégek elégszer látják e művészek neveit, “egy idő után csak utánanéznek a munkásságának”.

A Marvelosa vezetője és tulaja szerint ugyanis nincs minden rendben a hazai oktatással. Szomorúan meséli, hogy tapasztalatai szerint az oktatási anyagok – és sok professzor is – elavultak, a fiatalok többsége pedig nem igazán motivált. A diákoknak adott feladatok nem elég izgalmasak, a számonkérési rendszer pedig nem konzekvens. (Pedig a BME valószínűleg még mindig jobb a nagy átlagnál.. – a szerk.). Mára Ági néni számára az étterem vált katedrává: irodalmi estekkel, a falakon hazai művészek képeivel, a sarokban álló zongorával és a hangfalakból szóló Edit Piaf-fal próbál egy kis kultúrát csempészni a vendégek mindennapjaiba.

Hiszen az étkezés nem csupán a táplálék magunkhoz vétele. Az étkezési és ételkészítési hagyományok, a krumplipucolás közben és az asztalnál mesélt történetek, mind-mind segítenek azzá formálni bennünket, akik vagyunk. Az igazi alapanyagokból készült igazi ételeken keresztül pedig a Marvelosa arra ösztönöz minket, hogy ne adjuk be a derekunkat a húsleves pornak és az előre felaprított sárgarépának, vagy akár a bolti sütinek, hanem tartsuk meg az étkezés értékét.

Ezek után talán már mondanunk sem kell, hogy az előételtől a sütikig minden kézzel készül, sőt, Ági néni teakeverő hobbijának köszönhetően néhány egzotikus italt is megkóstolhatunk. „Régóta járok az Óbudai piacra, már megvan a bejáratott hentesem, zöldségesem, akiktől az alapanyagokat beszerzem, meg persze a kiskertből is hozok finomságokat. Néha ki szoktam nézni mostanában a Mátyás Király úti őstermelői piacra is, de a szupermarketeket én nem szeretem.” Az étlap a szezonalitás függvényében változik, most például sütőtökös lencsesalátát és diós, kéksajtos, lilakáposztás salátát is tartalmazott. Vannak állandó és napi kínálatok is, vasárnapi látogatásunkkor például éppen a napi gombakrémlevesről maradtunk le, amelyből a hétfői szünnap miatt csak limitált adag készült, így is csökkentve a maradék kockázatát.

Mi a narancsos-kardamonos “Alhambra” tea mellé kávét és a fent említett lilahagymás-diós-sajtos salátát kóstoltuk meg, és egyikben sem csalódtunk.  A salátához eredetileg csirkemell járt volna, ám ezt nem kértük – és a hús a számláról is lekerült. Körülöttünk angol, spanyol és északi nyelveket hallhattunk, és örültünk, hogy hazánkba látogatva legalább ez a néhány tucat turista valódi vendéglátásban részesült, és nem a sajnos máig tapasztalható átverős, drága-és-ízetlen-turista-menüs, lenézős-pincéres kiszolgálás hírét viszi haza.

A környezetvédelemről is beszélgettünk egy kicsit, hiszen szemet szúrt a mosdóban az újrahasznosított wc papír és a kézszárításra alkalmazott – egyébként fehér és tiszta – törölköző. Pedig a Marvelosa, saját bevallása szerint csak az alap dolgokat teszi meg: szelektíven gyűjt (amit saját kézzel visznek el a gyűjtőkbe), kistermelői bort árul, helyi és szezonális alapanyagokból főz, környezetbarát tisztítószereket használ, és bizony, ha több vendég van, napjában többször cseréli a mosdókban a törölközőt. Sajnáljuk, hogy sok vendéglátósnak ezek továbbra is felesleges energiabefektetésnek tűnnek.