Egy hely, ahol tesznek a magyar népesség növekedéséért
Egy aprócska hely a Frankel Leó utcában, mégis könnyen megtalálható: egy 60’as évekbeli kis piros Renault parkol elszántan a bejárati ajtó előtt, mint aki már eldöntötte, hogy ott tölti azt a 20-30 évet, ami őt a roncsteleptől még elválasztja. A Renault eredetileg egy jóbaráté volt, aki gyakran parkolt vele az épület előtt, de mostanra a Szendzsó egyik szimbolumává vált. A két éve megnyílt reggelizőhely úgy robbant be a köztudatba, mint egy atomvillanás. A megnyitás után egy évvel a Dining Guide az ország 2. legjobb reggelizőhelyévé nevezte ki, különös tekintettel a tojáskrémes bagelre, ami 2013-ban már az első helyet is megszerezte magának “Ham&Eggs-es bagel” néven. Azonban mi nem a Dining Guide-os helyezés miatt vettük célba a Szendzsót. A honlap grafikájából és egyéb meg nem nevezett forrásokból arra kezdtünk gyanakodni, hogy ez csakis felelős hely lehet. Szerencsére nem utaztunk potyára, kiderült, hogy a magyaros grafika és a dekoráció valóban nem csak esztétikai célokat szolgál, bár azt is, elég erőteljesen.
Ahogy beléptünk a körülbelül 5 asztalból álló kis helyiségbe, a 200 évvel ezelőtti Magyarországon kezdtük érezni magunkat. A magnóból népzene szól, a felszolgálók buggyos ujjú, népi motívumokkal díszített ingek mászkálnak fel-alá, a falat olyan köcsögök és evőeszközök díszítik, amiket nagyanyáink is már örököltek. Szóval nagyon hangulatos, kifejezetten ajánljuk azoknak, akik rajonganak a magyar hagyományokért; dehát minket ez még nem hatott meg, szóval mentünk tovább. Sikerült ott érnünk a hely egyik tulajdonosát és megálmodóját, Horváth Zsoltot. A két tulajdonos közül, az egyik szinte mindig ott van, ellenőrzi a forgalmat, szórakoztatja a vendégeket, szóval igazi vendéglátókkal van dolgunk. A beszélgetésből kiderült, hogy a legtöbb étel igazi magyar hozzávalókból készül, ahogyan az üditők, a sörök és a joghurtok is. A vendéglátóegységben magyar kistermelők termékeit is meg lehet vásárolni, mint például a Szilváshús Zrt. szalámijait, a Bükki Sajt termékeit, a Falmich Gall Manufaktúra csokoládéit és a Méhes-Mézes szörpöket. A vendéglátó nagyon büszke volt a házi készítésű kenyérre és a sütikre, amiket egy budapesti fiatal cukrásztól szerez be és a választék itt is napról napra változik. Idén nyáron már fagylalt is kapható a Szendzsóban, a híres kézműves Fragola szállít be nekik. Az energiatakarékos égők, a lámpabúraként funkcionáló üvegek, az indukciós sütő már kezdte melengetni a szívünket, de amikor kiderült, hogy házhoz direkt azért nem szállítanak ki ételt, mert nem akarnak műanyag hulladékot termelni úgy döntöttünk, hogy leülünk és örömünkben meg is vacsoráztunk. Kiderült, hogy a reggeli kínálat nagyrésze este is rendelkezésre áll, szóval megkóstoltuk a méltán hírös ham and eggs bagelt meg egy sajtos salátát.
Nagy kedvenceim mostanában a Kiskőrösi konzervgyár által készített különböző gyümölcslevek, amit már több ilyen, szándékosan helyi alapanyagokat árusító vendéglátóegységben kaptam “üdítő” címszó alatt. A legjobbak, mint amilyennek a Szendzsó is bizonyult, szívószál nélkül szolgálják föl a magyar gyümölcs üvegbe zárt “legjavát”, ezzel is csökkentve a felesleges hulladékot. A tulajdonos azért választotta ezt a céget, mert a konzervgyár visszaveszi a 3 dl-es üvegeket, így azokat nem kell kidobni. Ami az alkohol felhozatalt illeti, nincs állandó borkínálat, a kizárólagosan magyar borok két havonta változnak az éppen aktuális beszerzéstől függően.
A sörök pedig kézművesek, magyarok és különlegességként megtalálható itt Ogre söre is, aki egy lelkes sör fogyasztó és -kritikus, és akiről egy békésszentandrási sörfőző nevezte el a cseh sörök ízvilágát idéző, 12 alkohol százalékos világos lágerét – tudtuk meg a tulajtól.
Ugyan a Coca-cola sajnos már-már magyar terméknek minősül, így nem teljesen életidegen egy ilyen hazafias helytől, mégis csalódottan tapasztaltuk, hogy egy Coca-cola hütő mégiscsak becsúszott a pult mögötti részlegre. Kezdem azt hinni, hogy Magyarországon az egyik feltétele a vendéglátóegység megnyitásának a Coca-cola szerepeltetése a kínálatban…
Szerencsére azonban volt, ami elterelte a figyelmünket a Coca-cola csalódásról, amikor észrevettük, hogy a helyiség nem ér véget a vendégtérrel és a mosdókkal. A leghátsó szoba ugyanis plüssállatokkal és kisszékekkel van teli, ahol a kisgyermekes, vagy babás vendégek lerakhatják a porontyaikat, vagy akár el is vonulhatnak velük játszani, amíg a kaja meg nem érkezik. Épp értetlenkedve integettünk vissza az egyik 2 év körüli kislánynak, amikor a tulaj elmagyarázta, hogy tapasztalata szerint a kisgyerekeket az éttermekből általában kinézik, mivel zajosak, nem tudnak illően viselkedni és zavarják a pincéreket, vagy a többi vendéget. Ők éppen ezért úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy külön helyiséget a gyerekeknek, ahol ők kedvükre ordítozhatnak és rendetlenkedhetnek anélkül, hogy a kinn ülőket zavarnák. Ezzel egyet tudunk érteni, Budapesten kevés hely van, ahova kismamaként be mernénk ülni rakoncátlan gyermekünkkel. Hát ez a nem semmi, Coca-cola ide, vagy oda, ezt hívják társadalmi felelősség vállalásnak! Kismamák, irány a Szendzsó!
Az első képet Németh András Péter a másodikat jómagunk készítettük.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Voulez-vous ein francia brunch?