Színezd újra!

Ki ne ismerné a Kolort? A facebook statisztikája és az én memóriám szerint a legtöbb ismerősöm eddig innen jelentkezett be. A Király utca sarkáról a Gozsdu udvarba még éppen belógó beülős, iszogatós, szórakozóhely szinte a nulláról robbant be a köztudatba pár évvel ezelőtt. Voltam már ott a nyáron, tetszett is az alternatív megjelenés, ami magyar tervezők keze munkáját és ötletességét dicséri, csak egyetlen egy dolgot hibáztak el, kihagyták a zöld színt. A jellemző kék-piros csíkos hangulat több környezetvédelmet takar, mint amennyit első, második és harmadik ránézésre gondoltunk. Eredetileg nem is ide akartunk beülni, de a kinézett vega étterem zárva volt, szóval tűzoltásként gyorsan bezsúfolódtunk a hatalmas és zajos belső térbe. 

Már szinte fel se tűntek a plafonról lógó fél méter átmérőjű fém csövek meg a frissen vakoltság érzetét keltő falak látványa. A menü mintha újrahasznosított papírra lett volna nyomtatva, de hát láttunk már ilyen divat vackot, szóval nem kezdtünk el elhamarkodottan következtetni. Szűrésképpen azért gyorsan kértünk is egy kancsó csapvizet. A csapvíz ingyenes, ezért elég sok helyen nem adnak, meg kell venned a palackos ásványvizet, ami egyrészt drága, másrészt a palack felesleges hulladék. Itt kaptunk vizet. Nem igazán tetszett azonban a fűszeres túrókrémes-sajtos mufulettában felfedezett lapka-sajt, ami lehet, hogy csak szakmai ártalom; mostanában csupa olyan helyen ettem, ahol jó, erőteljes ízű házi sajt volt a szendvicsben és most ez mellbevágott. Ezt leszámítva azonban rendben volt a Robi által rendelt gyümölcsös kacsasaláta és a mufuletta is.

Ha már ott voltunk kicsit szétnéztünk, kiderült, hogy a Kolor több magyar kulturális kezdeményezésnek is helyszínt biztosít, sőt egy csomó programot szervez is. A közönség nem csak ehet, vagy ihat egy jót, de pszichológiai témájú előadásokat és olyan filmeket is végignézhet, amik jók – vagy legalábbis érdekesek -, de a mozikban nem játsszák, viszont mindenféle díjakat kapnak (értsd: művész filmek). Szóval egész kis kulturális központ alakulgat a Király utcában, ami talán nem (csak) a külföldieknek szól. Sőt, ahogyan azt az üzletvezető fiatalembertől megtudtuk, kifejezetten nem a külföldiekre koncentrálnak, ugyanis hosszú távra terveznek itt a Gozsdu udvarban, a külföldi turistából pedig nem lesz törzsvendég. Ebben van valami. 

De ha már így felmerült a társadalmi felelősségvállalás, ami nekünk nagyon tetszett, nekiálltunk alaposabban körülnézni. Az üzletvezetőt szépen leültettük magunk mellé és határozottan elraboltunk az életéből egy 20 percet. A következőket derítettük ki: a hosszú távra tervezés egyik alappilléreként a tulajdonosok a fenntartási költségek minimalizálása mellett tették le a voksukat. Így került a mosdóba a kedvenc szuper energiahatékony airblade-es kézszárítónk (borotvának fordítják, de én inkább ezt nem használom, félreértésekre adhat okot…) és lett beépítve egy olyan hő keringető/hasznosító rendszer, ami  a gépek által a gépházban termelt hőt használja fel a téli zárt terasz fűtésére. Okos! A késztermékek vásárlása helyett is szintén gazdasági okokból döntöttek úgy a beruházók, hogy inkább kiépítenek egy normális konyhát, ahol a zöldségeket fel lehet dolgozni és saját maguknak el lehet tenni télire, hogy aztán mindig legyen salátába való; szintén itt készül a sörbet és a málnás, meggyes, almás pite, ahelyett, hogy ezeket mind másoktól rendelnék.  Az üzletvezető töredelmesen bevallotta, hogy az alapanyagok kiválasztásánál még egyelőre nem elsődleges szempont, hogy kizárólag helyi és őstermelőktől vásároljanak és a biotól is messze vannak, de hát reméljük, hogy a cikkünk elolvasása után újra végiggondolják ezeket a lehetőségeket is.

Ami a másik rigolyánkat, a szezonalitást illeti (nem szeretünk nyáron narancsos sütit, télen meg szőlős salátát enni) azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az étlap azért ilyen kurta, mert gyakran változik az idényben kapható termékeknek megfelelően (szintén elsősorban gazdasági okokból – nyilván az a legolcsóbb, ami éppen terem), hát ezt sajnos nem tudtuk leellenőrizni, de majd az olvasók reméljük, megteszik! A menüt is megkérdeztük: valóban újrahasznosított papírra nyomtatták. Ami a vegetáriánus kínálatot illeti, hát lehet mit enni, de persze mi azért többet is el tudnánk képzelni.

Az égők ránézésre nem energiatakarékosak (ezt az üzletvezető sem tudta biztosan megmondani) azonban úgynevezett dimmerrel vannak felszerelve, ami segítségével a napszaknak megfelelően állítható a fényerősség és így a legtöbb izzó teljesítménye is (kompakt fénycsőnél nem csökkenti a teljesítményt). A teljesítmény csökkentésével pedig fogyasztásunk is csökken. Az üzletvezető határozott állítása szerint a világítást a fényviszonyoknak megfelelően szokták beállítani és gazdasági okokból arra is figyelnek, hogy semmi ne égjen feleslegesen. Ezt alá tudom támasztani, a lenti szint ugyanis – ahol a mosdó található – este 8 körül még tök sötét volt, amikor lebotorkáltam és a wc-ben is mozgásérzékelő világítás működik.

Szóval kellemesen meglepődtünk. Eddig nagyrészt olyan helyekkel volt dolgunk, ahol a tulajdonos környezetvédő elveket vall, és komoly áldozatokat hoz azért, hogy a pár négyzetméteres kis éttermének csökkentse az ökológiai lábnyomát. Úgy néz ki a nagyok kezdenek rájönni arra, hogy hosszútávon milyen összegeket lehet megspórolni a környezetnek is előnyös megoldásokkal. Az indíttatás ugyan elsősorban gazdasági, de hát a környezetvédelemben kevésbé számít a szándék, az eredmény a lényeg és innen még továbbfejlődni is lehet, szóval éljenek a színek!  

(A képeket a Kolor facebook oldaláról szedtük, nem tudjuk ki készítette őket, de köszönjük.)

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Bor(bár)ban az igazság

Köszi, EU! Üdv: Kazimír