“Mi ez a sz*r?!”

A Felelős Gasztrohős elhatárolódik a címben szereplő trágár szó használatától, ez csupán az egyik jelenlévőtől származó idézet, ami akkor hagyta el száját, mikor megpillantotta cheese burgerjét a híres Grundban. De hogy hogyan jutott el ehhez a kirohanáshoz, az már a Felelős Gasztrohős története.

A Grund a Corvin pláza mögött helyezkedik el, a rehabilitációs zóna közepén, jelenleg két építési terület szomszédságában. Van terasz része is, ami nyáron nagyon kellemes, ha az ember elvonatkoztat a kilátástól, vagy valamilyen perverz nosztalgia miatt kifejezetten szereti a lerombolt épületek látványát. A Corvin negyed metró állomás miatt jó helyen van egy gyors találkozásra és elég nagy ahhoz, hogy foglalás nélkül is mindig legyen egy-két üres asztal. Van egy játszótér is a kerten belül, amit kifejezetten értékeltünk, hogy az anyukáknak is lehetőséget biztosít a társas kikapcsolódáshoz, sőt, régebben még közösségi kert is volt itt. Ráadásul a Google is székhelyéül választotta és beköltöztette képzési központját a Grundhoz kapcsolódó egyik épületbe, így a belső kertet egy kb tíz négyzetméteres, youtube feliratos vetítővászon is feldobja. Grund.jpgIgazi paradicsom a programozóknak, akiknek már eddig is az egyik törzshelyük volt a Grund. Voltunk már itt a nyáron többször is, ha jól emlékszem ettem is valamit, de nem hagyott maradandó emléket – pedig a fentiek alapján akár valami jóra is számíthatna itt az ember. A találkozásunk színhelyéül ezúttal is a Grundot választottuk, mert mindenkinek közel volt. Persze későn indultam el melóból így már nem tértem be a Cserpesbe egy szendvicsért, ahogyan azt az utóbbi időben szoktam, gondoltam majd csak találok valamit a Grundban. Elég sokszor éhes vagyok mostanában, és így az 5. hónapban már unom a sok répát meg diót rágcsálni, valami komolyabbra vágyom. Aki már volt terhes az tudja, hogy mit jelent Az Éhség ilyenkor, – az ember lánya gyakorlatilag idegbeteg, amíg nem ehet valamit, mindegy mit. Szóval amint megérkeztem kértem a pultnál étlapot, de kiderült hogy nem lehet benn kaját rendelni, caplassak ki az udvarra, ott a “konyha”, de azért mosolyogva megnyugtattak, hogy itt benn is elfogyaszthatom. Hát ennek őszintén örültem, mert a 6 fok nem épp az a hőmérséklet, amiben szeretek eszegetni, ráadásul a barátaim is benn ültek. Odakinn megtaláltam a konyhának nevezett 2*2 m2-es bungalót, ahol már gőzerővel ment a sütögetés. Mióta terhes vagyok gyakrabban eszem húst (és erről most nem szeretnék vitát nyitni, hogy szükséges-e vagy sem, maradjunk annyiban, hogy van, hogy megkívánom és hosszabb ideig nem vagyok utána éhes, mint a zöldségek esetében), de most mégis inkább valami vegetáriánusra vágytam volna, elvégre este hatkor már ne zabáljon sokat az ember, akkor sem, ha terhes. Kinéztem a falafelt, de kiderült, hogy arra még várnom kéne egy órát – ó, hát annyit én nem bírok ki -, viszont a hatalmas kínálat magában foglal vagy 3 féle burgert és kétfajta melegszendvicset. Remek, akkor kérnék egy cheese burgert. A junkfood képzettségemet jellemzi, hogy valamiért kölyök korom óta azt hiszem, hogy a cheese burger = sajtburger, azaz sajtos szendvics, amiben nincs hús :); és jó párszor megszívtam már, hogy akkor is húsos kaját kellett ennem, amikor nem akartam. Ez persze most is így történt, amikor kész lett, akkor esett le, hogy basszus, hát ebben van hús. Na, de itt a történet nem ért véget, kiderült, hogy tízezresből nem fognak tudni visszaadni, menjek be, fizessem ki ott az amúgy 1300 Ft-os(!) cheese burgert, majd jöjjek vissza. Ezen már nem problémáztam, hiszen miért is tudnának egy tízezresből visszaadni egy olyan szórakozóhelyen, ahol a legolcsóbb burger 1300 Ft? De amikor elkészült a kajám, akkor azért leesett az állam és elhangzott az a bizonyos mondat. Kismamaként elvileg kifejezetten figyelnem kéne arra, hogy a lehető legegészségesebben táplálkozzam, de az életem egyelőre nem teszi lehetővé, hogy otthon készítsek magamnak kaját, így elég rendesen rá vagyok utalva a vendéglátóegységekre. DSC00495.jpgDe ilyen silány, rossz minőségű burgert én még szerintem csak talponállóban láttam kitéve 350Ft-ért. A zsemle olyan száraz volt, hogy ropogott a fogaim között, a húspogácsa oda volt égetve, apró fekete darabok voltak rajta, ráadásul olyan zsíros volt, hogy két harapással pótoltam az éves zsírbevitelemet. Azt már nem akarom tudni, hogy húsból készült-e egyáltalán, mert abból a két harapásból kiköptem egy 2×2 cm-es porcogót. A sajt(?), – az egyszerűség kedvéért nevezzük sajtnak- valami tesco gazdaságos lapkasajt volt, kicsit túlzásba vitt színkompenzálással: ez már inkább piros volt, mint az egészséges zsír-sárga. Kaptam még emellé a csoda mellé egy darab ecetes uborkát, két szelet paradicsomot – aminek természetesen nem volt semmi íze -, meg egy marék nyers hagymát. A felelős vendéglátásnak is adtunk egy pofont: műanyag tányér, műanyag kés és villa, még örültem, hogy a szörpöt nem műanyag pohárban kaptuk. Egy ekkora és ilyen forgalmú helyen komolyan nem fér el egy mosogatógép? Vajon a google képzések szüneteiben is ebből csemegéznek a hallgatók? Persze a két harapásnál többet nem is ettem az 1300 forintomért, nem ér meg nekem annyit egy kiadós hasmenés. Nem rémlik, hogy a nyáron is ilyen silány lett volna a kínálat, de ami biztos, ha élelmiszert akarsz enni, nem pedig valami ipari hulladékot, akkor a Grundba ne menj, inkább vegyél egy kiflit útközben! Sajnos azonban a fenti mondatba a Grund helyett más neveket is beírhatnánk. Nem értjük, hogy milyen alapon merik azt gondolni a vendéglátóegységek, hogy a vendéggel akármit meg lehet etetni burger, vagy melegszendvics címszó alatt. A magyar vendéglátás valóban megérett egy reformra!

(Az első képet a player.hu-ról kölcsönöztük, a másodikat én csináltam.)

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: gasztrohos_1_szazalek_adoszammal_kek.jpg

Sör, virsli, október, feszt

Több nap, mint kolbász

I feel food!