Fogj kezet a termelővel!

Fogj kezet a termelővel! 1. rész

Örömmel tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium Zöld Forrás pályázatán támogatást nyertünk a “Fogj kezet a termelővel!” című kampányunkra. A kampány során fényképes és videós riportsorozatot készítünk a Fehérvári úti piacon áruló kistermelőkkel. Célunk, hogy a magyar kistermelők népszerűsítésével arra buzdítsunk titeket, hogy az áruházak helyett tőlük vásároljatok. Elbeszélgetünk a Fehérvári úti piacon áruló gazdákkal, lekísérjük őket a földjeikre és leírjuk a történetüket, közel hozva a termelőt a vásárlóhoz. Célunk az is, hogy tudatosítsuk, hogy az élelmiszerelőállítás milyen fáradtságos művelet, és buzdítsuk a magyar lakosságot arra, hogy helyi, szezonális élelmiszereket vásároljanak az import áruk helyett.

Vettél már spanyol paradicsomot a szupermarketben? És olasz uborkát? 

spar_szupermarket_westend.jpg

Ezekben az esetekben a termelők – ha beszélhetünk egyáltalán “termelőről” és nem befektetőről – több ezer kilométerre élnek tőlünk. A legjobb indulatot feltételezve sem éreznek felelősséget a termékeikért, és ha szándékosan nem is akarnak ártani nekünk, még véletlenül sem lebeg a szemük előtt a mi egészséges és változatos táplálásunk. De az is könnyen előfordul, hogy a haszon érdekében még ártani is hajlandóak: nem várják ki a növényvédőszer lebomlási idejét, mondván majd a több napos utazás során úgyis lebomlik. Friss és érett árura sem számíthatunk tőlük, mivel ahhoz, hogy a zöldség/gyümölcs az utat, csomagolást, többszöri átpakolást sértetlenül kibírja, még félig éretlenül kell leszedni.

Ezek a zöldségek, gyümölcsök gyakran olcsóbbak, mint a piaci áru és ezért vonzóbbak a vásálók számára. Ennek oka a mennyiségben rejlik, az import termékek olyan hatalmas földeken teremnek, ahol az egységnyi termésre eső költség még a több ezer kilométeres szállítást is belevéve elhanyagolható. A szerencsétlen munkást sem kell túlzottan megfizetni – hiszen gyakran nem is odavalósi, hanem bevándorló, tehát örüljön annak, hogy van munkája – pár év múlva azt is úgyis gépek végzik.

Mi már régebben is beszélgettünk piaci árusokkal, tudjuk, hogy hány hónapig kell hajnali háromkor felkelni ahhoz, hogy a ki-berakodással együtt fél hétkor már mosolyogva várják az első vevőket. Azt is tudjuk, hogy a piacon áruló nagypapán kívül a földön dolgozó fiát és vejét is el kell tartani, ráadásul a téli időszakot is át kell vészelni valahogy, amikor legtöbb helyen csak alma/körte/káposzta van. Hallottuk, hogy az utóbbi tíz évben nehezebb eladni a termést, mióta a vásárlók inkább a gombamód elszaporodott bevásárlóközpontokban veszik meg a paprikát. Aki életében nem ültetett még egy paradicsom palántát sem, az nem tudja milyen az, amikor egy váratlan jégeső elviszi a termést, vagy az apró bolhák reggelre lerágják a levelek felét.

A vevő pedig gyakran csak egy dolgot néz: az árat, vagy azt sem. A szezonális termékek ugyanis jóval olcsóbbak a piacon, mint a bevásárlóközpontokban.

piac.jpg“Zöldséget/gyümölcsöt venni egy módon lehet: megszagolva és megkóstolva!” -mondta Pali, az egyik kedvenc termelőnk a Fehérvári úti piacról. A szupermarketekben erre nincs lehetőség, ha lenne, akkor senki nem vásárolna ilyen helyeken zöldséget és gyümölcsöt. “Európában Lengyelországban, Magyarországon és Erdélyben van minőségi mezőgazdaság, köszönhetően a négy évszakunknak és a földjeinknek. Tőlünk nyugatra csak tömegtermelés van, az ízek ilyen kavalkádját nem ismerik.”– mondta Gyuri, a 30-as éveiben járó termelő.

Korunk egyik érdekes ellentéte, hogy soha ilyen mértékű népszerűségnek nem örvendtek a televíziós főzőműsorok, a recepteket gyűjtő honlapok, a gasztrobloggerek. Úgy tűnik ez az a kor, amikor imádunk főzni és vágyunk az ízekre – akkor miért a szupermarketből szerezzük be az alapanyagokat, amiknek nincs is ízük? A híres tv-és szakácsok is kistermelőktől a piacon veszik meg a hozzávalókat.

A piacon áruló termelőknek érdekük, hogy minőségi árut adjanak el, hogy kiépítsék a törzsközönségüket, akiknek a megélhetésüket köszönhetik. A piac fontos tanulási tér, ahol a városi ember a szezonalitással, helyi különlegességekkel, hagyományokkal ismerkedhet. Itt frissebb, egészségesebb ételekhez jutunk.

Piacon vásárolni sokkal környezetbarátabb is: üzemanyagot és csomagolóanyagot spórolunk meg, ha a magyar termelőtől és nem a spanyoltól vásárolunk. És mi van az el nem adott termékekkel? A szupermarketekre szigorú szabályok vonatkoznak, csak az előírásoknak megfelelő külsejű, nagyságú, állapotú zöldségeket árulhatnak, ami nem megy át a rostán az ételhulladék:

És mi a helyzet a piacon? Ott nem is ismerték ezt a kifejezést: “a családban mindent megeszünk, kivágjuk, ami  rohadt, és megesszük a maradékot….vannak rosszabb napok, például, amikor egész nap esik az eső és nem jön ki a vásárló. Ilyenkor az olyan gyümölcsöket, amik könnyen romlanak – mint a sárgabarack vagy az eper – nem hozhatom ki másnap, ilyenkor este a feleségem befőzi lekvárnak és azt hozom ki a következő hetekben.”

A nyár folyamán folyamatosan tesszük fel a termelőkkel készített riportokat és érdekességeket, reméljük titeket is csábítanak az ízek és színek, az igazi ételek illata és követtek minket a piacra!

VM.jpg 

 

 

kerekes dieta FB vs4.jpg

 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: gasztrohos_1_szazalek_adoszammal_kek.jpg

Az igazi kisgazdák visszatérnek!

Több nap, mint kolbász

A Hős és ami mögötte van