Hősködés Amerikában

Not-Dieting-Obama-Eating-Doughnuts.jpg

A médiának köszönhetően úgy gondolhatjuk, hogy az amerikai étkezésről mindent tudunk: az emberek hétköznap reggel papírpohárból isszák a kávét és mellé legalább féltucat fánkot vesznek – amit az irodában kedvesen szétosztanak a munkatársaik között -; ebédre jöhet a hamburger, vacsira pedig természetesen kínai kaja házhozszállítás. Ja és persze a délutáni kávé mellé befigyel egy cupcake is. Hétvégén nagyjából ugyanez történik, bár akkor a reggeli palacsinta sziruppal – kb az egyetlen dolog, amit valaha valaki “főz” a konyhában -, és a délutáni kávét sör váltja ki. A filmek és a sorozatok szereplői ettől függetlenül nagyjából mindig vékonyak, fittek és manapság már környezetbarátak is – ami viszont nem igazán fér össze a fentiekben vázoltakkal, vagy akár a valósággal.

Valóságról persze nehéz beszélni egy 300 milliós ország tekintetében, úgyhogy nem tenném le a nagyesküt, hogy minden államra és amerikaira igaz, amit éppen leírni készülök. Maradjunk annyiban, hogy hosszabb-rövidebb ideig többször is voltam már az USÁ-ban, és legutóbbi alkalommal igyekeztem beható megfigyeléseket tenni az amerikai táplálkozási szokásokba és lehetőségekbe. A tapasztalataimat két részen keresztül osztom meg veletek, íme az első, amely a blog profiljának megfelelően a zöld éttermekről fog szólni.

IMG_3152.JPGColorado államban (meg gondolom a többiben is) borzasztó sok étkezési lehetősége van az embernek: a mexikóitól a kóreain át a magyarig szinte minden nemzet éttermi reprezentánsai megtalálhatóak itt. Árban ugyanilyen szórással állunk szemben – a szegényebb mexikói negyedekben néhány dollárért kapunk egy taco-t vagy pasole levest; míg a belvárosban egy-egy előételért akár 12 dollárt is fizethetünk. (Bár az igaz, hogy egy sztenderd amerikai adag sokszor két főnek is több, mint elég.) És igen, az amerikaiak tényleg nagyon sokszor esznek éttermi kaját.

A vendéglátóipar szektorban tehát a verseny óriási, és muszáj valamivel kitűnni az egymás mellett sorakozó éttermek közül. Szerencsére ez esetünkben azt jelenti, hogy az olyan “trendek”, mint a környezetvédelem vagy a társadalmi felelősségvállalás is futótűzként terjedhetnek el.

Ez történt Colorado-ban is az elmúlt néhány évben. Három éve, mikor Denverben jártam már volt jele annak, hogy a helyi, szezonális étkezés be fog törni a köztudatba: egyre nyíltak a termelői piacok, a közösségi kertek, chicken.jpgés néhány étterem étlapján felbukkant egy sor arról, hogy melyik helyi termelőtől érkezik a hamburgerhez a hús. (Ebbe a halmazba ráadásul egy-egy gyorsétterem is beletartozik.) Idénre pedig már – kis túlzással – alig láttunk olyan helyet, ahol valamilyen formában ne tettek volna utalást a környezetvédelemre vagy társadalmi felelősségvállalásra: felbukkant egy-egy víztakarékos WC, rendezvények helyi civil szervezetek támogatására, a maradék kajánkat egyszer sem csomagoltákIMG_3006.2014-04-12_033651.JPG polystryrolba (styrofoamba) hanem szép, lebomló dobozba, és számtalan helyen találtuk meg a beszállítók listáját az étlapon – vagy éppen azt, hogy mit nem találhatunk az ételünkben (GMO mentes kukorica, antibiotikum és hormonmentes hús). Ez azt is jelenti, hogy a korábban megszokott ételsorok mellett egyre több olyan “furcsa” alapanyag tűnt fel, amit az adott szezonban a helyi termelők be tudtak szállítani: ettünk célkás gnocci-t kecskesajttal, színes répás-kelkáposztás salátát, sült édesburgonyát, sütőtökös rizottót, fehér gaspacho-t (retekből és mandulából). Ráadásul úgy tűnt, hogy a korábban esetleg szokatlan alapanyagok használata nem jelentett csökkenést a vendégek számában – az éttermek továbbra is tele voltak. Persze az is lehet, hogy átalakult a tömeg.

 

Íme néhány a kedvenc kezdeményezéseink közül:

  • Fenntartható? Bio? Biodinamikus? Mi a különbség? – Olvasd el a magyarázatot az étlapon:
  • Honnan jön, amit eszem? Étlapon a helyi beszállítók listája – ami lehet akár az étterem saját kertje is.
    • Egyél és adományozz! Cvil szervezetek támogatására szervezett rendezvény + adományozás az étel árából.

    IMG_3433.JPG

    IMG_3435.JPG

    • Hozz egy könyvet a könyvtárnak és kedvezményt kapsz az italodból! (A bár neve egyébként “Tequila Könyvtár”)IMG_2993_kicsi.jpg

     

    • Ételallergia? Speciális diéta? Nem gond! GF.jpg

    VG.jpg

    Szóval Amerikát lehet szeretni vagy utálni, de a legjobb talán az, ha a jó dolgokat megtanuljuk tőlük és itthon is bevezetjük. (És itt nem a Nemzeti Fánk Napra gondolok.)

    Persze belátom, a fenti éttermekre elsősorban nem a betelepülők által lakott negyedekben találtunk rá – itt továbbra is az ár diktál. Márpedig nagyiparilag előállított, rossz minőségű – és hízlaló! – ételhez (legyen az hamburger, konzerv zöldség, palacsintapor vagy chips) manapság mindenhol olcsóbban lehet hozzájutni, mint friss, helyi zöldségekből készült salátához vagy fenntartható halászatból származó halhoz. Ráadásul az USA-ban egészen más mértéket ölt a feldolgozott élelmiszer piac, mint itthon – de erről a legközelebbi adásban lesz szó. A következő részben ellátogatunk a SPAM múzeumba – a löncshús fellegvárába – és megnézzük, hogy haladnak az amerikaiak az elhízással. Addig is kövessetek minket a facebook-on!

    Vajon melyik kép nem saját? (Forrás: drgullo.com)

    Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

    A szomszéd étterme mindig zöldebb?

    Kulinaski Junak!

    Olajat a tűzre?