Savanyú igazság a szupermarketekről

 Fogj kezet a termelővel! 4. rész

Azzal nem sokaknak mondunk újat, hogy Vecsésen tudják, hogy kell savanyítani. A Fehérvári úti piacra járóknak pedig már 23 éve van lehetőségük, hogy válogathassanak a hagyományos savanyúságok – koviubi, csalamádé, töltött paprika – között, ráadásul az utóbbi években már házi paradicsomszószt, tésztát és szezonban friss tököt, céklát is beszerezhetnek az első emeleten az ILZI Kraut árusánál.

IMG_0186_fg.jpg

Rajnainé Ildikótól megtudtuk, hogy Vecsésen igen régóta foglalkoznak mezőgazdasággal és feldolgozással, amely sokat segített a településnek, hogy fenn tudjon maradni az évszázadok során. Az ő férjének a családja például 250 éve él itt, és már a nagyszülők is savanyítással foglalkoztak. “A családunk lovaskocsival járt be ide eladni az óriási üvegekben eltett savanyúságot akkor, amikor még piaci épület sem volt, csak a földön ültek az emberek az árujukkal.”

vecsesi_kicsi_fg.jpgNegyed évszázad alatt persze volt mindenféle időjárás és ezzel jobb és rosszabb évek is. “Amikor panaszkodtunk, a nagymama mindig azt mondta: a mezőgazdaság egy nyitott műhely. Vagyis, hogy az időjárást nem lehet betenni egy dobozba és kontroll alatt tartani.” Talán ez adja a szépségét – gondoltam én Ildikót hallgatva, és ettől lesz olyan nehéz is az egész.

“A savanyítással kapcsolatban mostanában sajnos egy csomó negatívumot hallani: például hogy ezáltal elveszik a zöldségek vitamintartalma, vagy hogy tartósítószer van benne, és az egyértelműen rossz. Ha el akarjuk tenni a zöldséget télire, akkor két lehetőségünk van, vagy hőkezeljük, vagy savanyítjuk. A hőkezelés pont az, ami tönkreteszi a vitaminokat. Igen, tartósítószer nélkül nem tudunk minden zöldséget savanyítani, de ma már nátrium-benzoátot használunk, ami nem halmozódik fel a szervezetben, hanem egy nap alatt kiürül. Régen szalicilt adtak a termékekhez, de ma már nem, mert tudjuk, hogy ez nagyon rossz.”

IMG_0180_fg.jpgMint megtudtuk, az ILZI Kraut nevű gyár több mint 10 éve működik Vecsésen. “A fő profilunk a káposzta és a tök, de vetésforgóban sok minden mást is ki szoktunk próbálni, mert szeretjük a saját zöldségeinket felhasználni. Ami nekünk nincs, azt általában ismerőstől, családtagtól vesszük meg.” A savanyítás egyébként úgynevezett bazinokban történik. A savanyúságok zömét nyáron teszik el és következő szeptemberig azt árulják. “A káposztafajta, amit termesztünk, nyersen nagyon jól tárolható, ezért kb. háromhetente vágunk fel egy-egy nagy adagot és azt savanyítjuk. Így nem lesz annyira savanyú, mint régen – ma már az emberek azt nem szeretik – pedig ha túl savanyú a káposzta, csak ki kell mosni. Ráadásul a palántákat is mi neveljük, és több felvonásban ültetjük őket, úgyhogy nem egyszerre érnek be.”

A piacon kívül máshova is szállítanak, sőt multikkal is próbálkoztak, de az nem igazán vált be. Mint megtudtuk, a szupermarketes értékesítés egyik buktatója, hogy az áruházláncok olyan szerződést kötnek a termelővel, amelyet a bolt bármikor felbonthat. Ez, a tulajdonképpen határozatlan időre szóló szerződéskötés a termelőknek kockázatos: Ildikóék például a szerződés alapján tennék el szeptember környékén a megállapodás szerinti mennyiséget, amihez be kell ruházniuk egy nagy összeget. Ha pedig az áruház évközben felmondja a szerződést, akkor a termelő nem tud mit csinálni az eltett, nagyobb mennyiséggel – rajta marad. Ráadásul egy halom extra kiadással is jár az áruházláncas IMG_0181_fg.jpgbeszállítás: néhány szupermarket ugyanis olyan követelményeket is támaszt a beszállítók felé, ami további több százezer forintos beruházást jelent a termelőknek. Káposztát például néhány áruház csak bizonyos fajta – a szokásosnál vastagabb – zacskóban vesz át. Azért a zacskóért pedig a szokásos 2,5 forint helyett 11 forintot kell kifizetnie a termelőknek, ráadásul egy speciális nyomtatott címkét is rá kell tenni a zacskóra, ami az összetevőket meghatározott módon tartalmazza.

“A savanyító gyárnak természetesen egyébként is szigorú szabályozásoknak kell megfelelnie ahhoz, hogy működjön – de ezeket a vizsgálatokat az áruházláncok nem fogadják el. Külön vizsgálatokat kell elvégeztetni, a saját kasszánkra. A piacon ezzel szemben a termékek bevizsgálását a hivatal végzi el, ami így a termelőnek nem kerül pénzbe.” És hogy hogy lehet bekerülni egyáltalán a szupermarketes beszállítók közé? “A bolthálózatok kiírnak egy beszállítói pályázatot, ahol termelői licit van – lefelé. Vagyis az áruházak attól vesznek, aki a legolcsóbban adja.”

Mégis miért szállít be akkor bárki is a szupermarketeknek? – kérdeztük Ildikót. “Mert telített a piac és sajnos sokan rákényszerülnek. Ha a termelői piacokon négyszer ennyien vásárolnának, nem lennénk ennyire kiszolgáltatva” – kaptuk a szomorú választ.

 

Ildikótól még egy csomó érdekességet megtudtunk, ami már nem fért bele ebbe a cikkbe. Ha kíváncsiak vagytok, ki viszi tovább az ILZI Kraut gyárat, hogy Ildi szerint hogyan változtak meg az étkezési szokásaink, és hogy hogyan tervezi ő és a férje összefogni a Vecsésieket, olvassatok tovább a Fogj kezet a termelővel! projekt honlapján!

Olvasd el a cikksorozat többi részét is!

Gombázz be Pali bácsival!

A kéz, ami az ételt adja

Fogj kezet a termelővel!

foldmuvelesugyi_miniszterium_logo-fekete.jpg

 

 

A Fogj kezet a termelővel! kampány a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával, a Zöld Forrás pályázat keretében valósul meg.