Tudod, hogy mennyit eszel valójában?

Mindannyian hallottunk már olyan összehasonlításokat, mint például a következő: ha megeszel egy sajtburgert, egy órát kellene futnod ahhoz, hogy ledolgozd az abból bevitt energiát. Persze ahhoz is kell táplálék, hogy mindennapi életfunkcióinkat fenntartsuk – de aki próbált már fogyókúrázni az tudja: ez sokkal kevesebb, mint elsőre gondolnánk.

KajaVSTorna.jpg

De ha nem is fogyókúrázik az ember, akkor sem árt tudni, hogy mondjuk a sokszor előételként árult rántott sajt lekvárral megadja kb az egész napi energiaszükségletünket. Emellett persze van még egy indok arra, hogy tudjuk, mi van az ételünkben: egyre többen veszik észre ugyanis, hogy bizonyos fogások után rosszul érzik magukat. Az utóbbi években leginkább a gluténérzékenységről hallottunk, de emellett számos élelmiszer válthat ki még diszkomfortot vagy akár komoly allergiás reakciókat: földimogyoró, laktóz (tejcukor), tojás, stb. Ráadásul lehet, hogy egyszerűen nem szeretnénk bizonyos dolgokat megenni, és például kerüljük a szóját vagy az állati eredetű termékeket.

Amerikában a csomagolt élelmiszereken fel kell tüntetni, hogy “egy adagban” mennyi kalória (illetve zsír, fehérje, stb.) rejtőzik. Persze ez az “egy adag” dolog elég csalóka: szerintetek mennyi például “egy adat” reggeli műzli vagy “egy adag” kóla? Sokszor a termékekbe ugyanis 2-3, vagy akár 40 adatot csomagolnak: egy fél literes kóla például 2,5 adagot tartalmaz. Ráadásul az adagok az utóbbi évtizedekben meg is nőttek – és így nőttek velük a fogyasztók is.

INBE.JPG

Néhány terméken itthon is látjuk az Irányadó Napi Beviteli Értéket, amelyet a nagy élelmiszeripari vállalatok önkéntes vállalásban kezdtek el feltüntetni még 2007 környékén (szerencsére gramban megadva) – pl. a csokin, a chips-en, a joghurton. Ez azonban a jövőben – az 1169/2011/EU rendeletnek köszönhetően – RI-re (referencia beviteli érték) fog változni. Abba, hogy pontosan milyen változásokat hoz a rendelet, mi most nem mennénk bele, mert egyre csak egy kérdés körül forog az agyunk:

Oké, szóval az otthoni vacsihoz megveszem a tésztát, kiszámolom, hogy hány kanálnyi tejfölt vagy paradicsomszószt rakhatok rá az életkorom, súlyom, aktivitásom, és a napközben elfogyasztott ételmennyiség alapján. (Az áltagos ajánlott kalória egyébként felnőtt férfiaknak: 2400 kalória/nap; nőknek: 1800 kalória/nap.)

De mi van akkor, ha étteremben eszem?

Subway_menulabeling.jpgAz amerikaiak részben ezt is megoldották: New Yorkban és Seattle-ben 2008-tól az összes franchise éttermekben – amelyeknek több, mint 15 tagja van – kötelező feltüntetni a kalóriatartalmat. Californiában még 2008-ban Arnold Schwarzenegger (kormányzóként, nem színészként) is aláírt egy hasonló jogszabályt, amely Obamának annyira megtetszett, hogy az egész országra ki akarja terjeszteni – de ezzel egyelőre mindenféle gondok vannak.

Valószínűleg mindennek köszönhetően itthon is vannak olyan gyorséttermek, amelyeknek a honlapján megtaláljuk a keresett információt. Így megtudhatjuk például, hogy egy csokoládés muffin 530 kalória, egy Venti méretű karamellás macchiato 375 kalória is lehet, egy Burger Kinges Grill Steakhouse pedig 821 kalóriát tartalmaz. Persze ez azért nem olyan, mintha az étlapokon az ár mellett ott figyelne a bűvös szám – ekkor ugyanis lehet, hogy nem rendelnénk “Light” megnevezésű, rántott csirkemelles, sajtos, tojásos, mézes szószos salátát.

A “baj” csak az, hogy sokan szívesebben eszünk “lassú” étteremben.. A sokszor említett USÁ-ban és  itthon is vannak jó példák arra, hogy az étlapon az étel neve mellett rögtön látjuk, hogy az vegetáriánus, glutén- és egyéb mentes-e (a Fenntartható Éttermek közül pl a Kőlevesben, az Édeni Vegánban, Fruccolában, Legelőben, az Avokádóban és a Rizsa17-ben is tudsz eszerint szelektálni) de az még igen ritka, hogy arról is kapnánk tájékoztatást, hogy mennyi ezeknek a kalóriatartalma. Lehet, hogy ez most változni fog.

A Funky Pho ugyanis – ha minden igaz, elsőként az országban – kiphozte kiadta teljes körű étrendi tájékoztatóját. (Aki nem tud tovább várni, az letöltheti innen, de hamarosan az étteremben is megtalálja nyomtatott formában.) Azt már eddig is tudtuk, hogy ők elvből nem használnak adalékanyagokat, színezékeket és ízfokozókat, de most arra is fény derül, hogy például a kalandos nevű Banh Xeo-hoz (436 kcal) nyugodtan kérhetsz vietnámi mártogatóst, mert csak 13 kalóriával dobja meg. Azt is rögtön láthatod, hogy ha például laktózérzékeny vagy, akkor a desszerten kívül bármit ehetsz itt; ha pedig vega, akkor a leveseket inkább kerüld. A FunkyPho_etrendi utmutato.JPGleveseken egyébként én személy szerint meglepődtem: azt hittem, hogy a rizstészta és a hús miatt a 700-as kalóriamezőnyben indulnak, de kiderült, hogy a kis adag 350, a nagy pedig 550 kcal között mozog. Az egésznek azonban nem is a pho miatt van értelme, hiszen azt gondolhatjuk, hogy a sok friss zöldség – és ezzel rost -, a kevés hozzáadott zsiradék, a sok lé és a jó minőségű hús amúgy sem a túl hízlaló és egészségtelen kategóriába tartozik.

Szerintünk az, hogy egy étterem önkéntesen úgy dönt, tájékoztatja a vendégeit arról, hogy mit szolgál fel nekik, erősen bizalomkeltő és dicsérendő dolog – ami reméljük, hamar el is terjed. Hiszen még ha ki is derül, hogy a salátában vagy a desszertben több kalória van, mint gondolnánk, legalább tudatos döntést hozhatunk: ma egy pho, holnap egy waffel.