Kistermelő, őstermelő, műtermelő

Fogj kezet a termelővel! 10. rész

IMG_0101_1.JPGEgy dolog biztosan kiderült a kofák között töltött napjaink során: a Fehérvári úti piacon elvileg érvényben lévő szabály (alsó szinten a kereskedők, középen a termelők, felül a vendéglátóegységek) ellenőrzésének hiánya nem csak a vásárlók dolgát nehezíti meg, de frusztrációt okoz az árusok között is. Mi magunk számos – egymásnak ellentmondásos – tippet kaptunk a “nagybanizók” felismerésére: volt, aki azt mondta, sok mindent képtelenség termelni, így akinél túl sok fajta áru van, az biztos csak kereskedő; aztán volt, aki az ellenkezőjét mondta: muszáj több félét termelni, mert így minimalizálható a kár. Volt, aki az idős nénik ellen érvelt, és volt, aki csak bennük bízott.

Mi magunk már nem tudtuk, kinek higgyünk, ezért elmentünk a közeli Cserpes tejivóba  egy kis frissítőért és hogy megvitassuk a gondolatainkat. (Olvasd el A Cserpes tejhatalma című cikkünket is!)

IMG_0102_mod.jpgHogyan ismerhetőek fel vajon az igazi termelők? A friss gyümölcsök és zöldségek illatától távol igyekeztünk összegezni az elmúlt néhány nap tapasztalatait:

– Vannak árusok, akik panaszkodnak a vásárlók hiányáról. Szerintük az egyre nyíló szupermarketek, ahol olcsóbban lehet megvenni a (sokszor import) alapvető élelmiszereket, elviszik a vásárlókat a piacról.

– Vannak árusok, akik panaszkodnak, mert szerintük az emberek egyre kevésbé főznek és esznek otthon – ebből kifolyólag már nem vesznek a piacon több kilónyi árut, amivel felkészülnek a heti étkez(tet)ésekre.

– Vannak árusok, akik bevallották, hogy ők csak árulnak – hiszen a termelő éppen azt csinálja, termel és kint van a földjén -, de ők is igyekezték elmondani, amit tudnak a termékekről. Sokszor megadták a termelő telefonszámát is, hogy további információhoz juthassunk (így tett például az alábbi képen szereplő János is).

– Vannak árusok, akik szerint minden a legnagyobb rendben van, a vásárlók jönnek, az áruk szépek, nincs szükség reklámra.

A panaszkodókat a megelégedettektől egy fontos dolog választotta el: akik panaszkodtak, azok beszéltek a mezőgazdasági munka nehézségeiről, az időjárásról, a korán kelésről, a szárazságról, a fagyokról. Azok, akik elégedettek, igyekeztek minél hamarabb lerázni minket.

IMG_0125.JPGAz alábbi konklúziót tudtuk levonni tehát: a valódi termelők szívesen beszélnek az áruikról (tette ezt például a fenti fotón szereplő Pál is), a munkájukról – akkor is, ha ez néha panaszkodás. Emellett pedig lehetnek még árulkodó jelek a “műtermelők” felismerésére, például:

– ha banánt, citromot, vagy egyéb oda nem illő terméket látsz az áruk között

– ha a termékek túlságosan ugyanolyanok, vagy túl “szépek” – a termelők általában nem kategorizálják a termékeiket nagyság vagy szépség alapján, a kereskedők azonban igen. Ha minden paprika ugyanolyan méretű, az annak a jele lehet, hogy a termékek például a nagybani piacról érkeztek

– ha mindig mindenből sok van az asztalon, amit gyanúsan nehéz lenne megtermelni egy kisebb gazdaságban;

– vagy ha minden héten változik, hogy mi van az asztalon.

Minderről egy termelőt is megkérdeztünk:

A fentiek persze csak gyors szűrők:  azt tudjuk nektek is javasolni, hogy beszélgessetek azzal, akitől vásároltok – legyen ez csak néhány kedves szó vagy egy kérdés valamelyik áruról -, és a szavaiból ki tudjátok majd szűrni, hogy milyen a viszonya a földdel, az árujával. Ha pedig van rá időtök, menjetek le a gazdaságba körülnézni! Reméljük, az alábbi történetek is segítenek nektek a saját “fehér listátok” elkészítésében!

Nektek is van titkos receptek a termelők felismerésére, vagy van kedvenc termelőtök, akit bemutatnátok? Írjátok meg nekünk!

foldmuvelesugyi_miniszterium_logo-fekete.jpg

 

 

A Fogj kezet a termelővel! kampány a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával, a Zöld Forrás pályázat keretén belül valósul meg.