A hamburger dilemma

Néhány évvel ezelőtt egy szeles londoni délelőttön, Tóth József reggeli útja során arra lett figyelmes, hogy taxisofőrök kisebb csoportja gyűlt össze egy hamburgeres bódé előtt. Szimatát követve ösztönösen arra hagyatkozott, hogy ezek az emberek tudják mi a legjobb, amikor evésre kerül a sor – és hamarosan rájött, hogy a bodé, amely köré az emberek gyűltek, London étkezdéinek szerény kis ékköve. Évekkel később Tóth úr megnyitotta első éttermét Budapesten, így született meg a Black Cab Burger, a Mester és a Viola utca sarkán.

“Amikor visszajöttem – mondta, – szívesen ettem volna egy igazi, finom hamburgert, de nem találtam sehol.”

img_1126.jpg

Most a Black Cab Burger második éttermében ülünk a Rákóczi út 19 szám alatt, az Astoria és a Blaha Lujza tér között. A hely belseje makulátlan és visszafogott. A vendégek (sajnos műanyag) poharukból kortyolják a csapolt London Pride-ot (angol ale sör), miközben egy nagy LCD tévére szegezik a tekintetüket, amelyen a rendelések számai vannak kivetítve. Tálcájuk alátétjén egy diagram szerepel, mutatva, hogyan szelektálják a megmaradt ételt és csomagoló papírokat, miután végeztek. A két hamburger, amit rendeltünk úgy voltak összeállítva, hogy ilyenekkel Amerikán kívűl még nem volt alkalmunk találkozni! Ha véresen rendeled, a hús fénylő rózsaszín színben érkezik mindenféle finomsággal megpakolva. A dupla hamburgerekben két adagnyi húsmennyiség van egy nagy húspogivá összegyúrva. “Minden a megfelelő hőmérsékleten készül – tette hozzá Tóth Jószef -, és természetesen minden lehetséges feltéttel: 300 grammos hirtelen pirosra sütött tökéletes marhahús, Cheddar sajttal, szalonnával, salátával, paradicsommal, hagymával, jalapeno paprikával és csemege uborkával; szósznak majonéz, barbeque szósz, mustár és kechup -az egész egy piritott hamburger zsemle közepén.”

“Minden húst a Vásárcsarnokban veszünk – hangúlyozza -, még a tradicionális Cumberland Sausage is egy, a városban élő angol hentes üzletében készül. A sültkrumplihoz pedig friss burgonyát használunk – teszi hozzá -, ahogy én tudom, mások fagyasztott burgonyával dologznak. Nem is értem miért! A legnagyobb költség az olaj, a krumpli szinte semmibe nem kerül. A Black Cab Burgerben mi koleszterinszegény mogyoró olajat használunk.”

Amibe Tóth József belekezdett, és ami részben ezt a vállalkozást is sikeressé tette, az a természetes átmenet a minőség és a felelősségtudat között. Kisebb változtatások sorozatát végezte el, hogy korszerűsítse üzletét, amibe a szelektív hulladékgyűjtés bevezetése és a legjobb hozzávalók beszerzése is beletartozott. A Black Cab étlapján egy sor frissen facsart gyümölcslevet kínál olyan “megszokott egzotikus” ízekben, mint a tök és a cékla. Amit csak lehet, azt szelektíven gyűjti, és arra ösztönzi a vendégeit, hogy ők is így tegyenek; a szemeteskukák mögött egy nagy grafikon mutatja melyik helyre kell dobni a megmaradt ételt és csomagolást. Műanyag flakonos italokat itt nem értékesítenek.

szelektiv_grafika_a5.jpg

“Nincs vegetariánus hamburgerünk az étlapon, de elkészítjük azokat is. Sütünk egy tojást, sültburgonyát rakunk a zsemle közé, és megduplázzuk a zöldséges feltétet. De ez egy húsimádó hely – vonta meg a vállát – elsősorban azoknak az embereknek, akik szeretik a húst.”

A főleg helyi alapanyagokból készült Cabbie Burger és Cab Dog mellett megtalálhatók olyan ételek is, amelyek a nagyobb élelmiszer-kilométerükből adódóan extra karbonlábnyommal rendelkeznek – mint például a norvég lazac. Az eredeti cidert és ale sört importálni kell a fűszerekkel együtt; úgy mint a barbeque szószt és feltéteket, mint például a jalapeno paprika. “Azokat a bucikat használjuk, amiket Burger King is” – meséli Tóth úr. “Egy nagy gyárban sütik őket a városon kívűl. Ők az igazi hamburger zsemlék.” Ami pedig a koleszterinmentes mogyoró olajat illeti: Magyarország mindössze 10 tonna mogyorót termelt tavaly és tisztázatlan, hogy mennyi került ebből Tóth úrék konyhájába.

Felmerül azonban egy fontos kérdés: amikor a kompromisszum-készség befolyásolja a termékek minőségét, hol húzza meg egy felelősségteljes üzlettulajdonos a vonalat? Tóth József szíve minden bizonnyal a helyén van – friss ételeket kínál minimális felesleggel -, de az angol ételekhez szükségszerűen olyan hozzávalókat kell felhasználni, amelyek nem érhetőek el itthon. Fuller’s London Pride ale sört nem lehet máshol kapni, mint Londonban, de emellett – Tóth úr is ezt teszi -, lehet biztosítani más választási lehetőségeket is: például a friss gyümölcsleveket. Mikor válik a vendégek felelősségévé elkerülni azokat az összetevőket, amelyek jobban károsítják a környezetet?

dsc_0353.JPG

“Rájöttünk, hogy sajnos sok minden amit szerettünk volna, nem lehetséges – ismerte el az étterem tulajdonosa, ahogy körbenézett a helyen. – A grillsütő hőjét akartam újrahasznosítani, hogy azzal fűtsük az éttermet…” Szeretnének perlátorokat felrakni a csapokra, (a perlátorok speciális, csapra erősíthető szűrőfejek, amelyekkel víz spórolható), emellett a világításához energiatakarékos LED égőket használnak, az étterem tisztításához pedig környezetbarát takarítószereket.

A praktikus lépések ellenére a hamburger a környezetre jelentős hatást gyakorló élvezeti cikk: a marha tartása 28-szor több helyet foglal, 11-szer több vizet használ és 5-ször több üvegházi gázkibocsátást eredményez mint a tej- vagy baromfi feldolgozó üzemek. Tóth József olyan felelősségteljesen állítja elő a hamburgereket amennyire csak lehet, fenntartva a megingathatatlan minőséget. Én nem is szeretnék mást, mint sikereket kívánni neki, hiszen a kínálata felséges, és ez az ami a Black Cab Burgert nem mindennapivá teszi. Ha bármikor olyan ellenállhatatlan vágyat éreznél, amit csak a hamburger és sültkrumpli tud kielégíteni, az első utad a Black Cab Brugerbe kell, hogy vezessen. De addig is, egyél sok zöldséget!

Írta: Németh Magdi és Duncan Robertson
Fotók: Black Cab Burger és saját