Mert azt a szél könnyen fújja…
Az ismert gyerekdalban szereplő pántlikához hasonlóan, mi is egy zöld Pántlikában jártunk, csak picit más értelemben zöld – olyan gasztrohősös értelemben.
Nemcsak mentalitás szempontból zöld ez a Pántlika, hiszen a szabadtéri bisztró a Városliget szívében található, kellemes, zöld, fás környezetben. Tökéletes színtér a nyugodt kikapcsolódásra vágyóknak, baráti beszélgetésekhez, egy jó sör-burger (van vega, sőt kérésre vegán is!) kombóra egy hosszú bringázás után vagy egyszerűen csak itt lenni, a nap bármely szakában – de legalábbis dél után, mivel ekkor nyit a hely.
Békésen megfér egymás mellett itt biciklis, kutyás, macskás, kisgyerekes, hipszter, nem hipszter. Az első, ami szembetűnik, mikor megérkezünk, az maga az objektum. “Az épület formája tetszett meg” meséli Viktor, a hely tulajdonosa. “Régen ez egy tipikus késdobáló volt, de én már akkor láttam lelki szemeim előtt azt a teraszos, nyugis helyet, ahol az emberek jól érzik magukat, szeretik eltölteni az idejüket. Első pillanattól fontos volt számomra, hogy a hely minden porcikája tükrözze a személyiségemet. Nálunk nincs márkával ellátott söralátét, napernyő vagy hűtő. Szándékosan. A biciklin lévő neon felirat is a saját kézírásom.”
A kockás műanyag terítővel, retro székekkel, a nagyi kredencével így teljes a legjobb értelemben vett szocreál hangulat. Nekem az az érzésem, hogy az épület homlokzatának finom íve inspirálta a névválasztást, de remekül átjön a hely általános könnyedsége is a formákon keresztül.
Ha valaki találkozik a Pántlika tulajdonosával, Papp Viktorral, máris megérti honnan ered ez a zen buddhista nyugalmához hasonló életérzés, mely rögtön elfog, akárhányszor ide keveredek. Irigykedve hallgatom történeteit. Viktor olyan természetességgel tud borneoi kalandjairól mesélni, mintha csak a Blaha Lujza téren sétálgatott volna.
Össze tudod számolni összesen hány országban jártál? Van olyan kontinens, ahol még nem voltál?
„Igen, összesen több, mint 60 országban jártam, az Antarktiszon kívül minden kontinensen. De feltett szándékom, hogy a sírkövemre az legyen vésve: Aki még látta a jeges sarkokat. Nem hiszem, hogy a sarkköröket 200 év múlva is jég fogja borítani. Biztos vagyok benne, hogy az emberiség nagyban hozzájárul ennek a folyamatnak a gyorsításához, ezért is tartom fontosnak, hogy mindenki a saját szintjén megtegye, ami tőle lehetséges. Ezzel a mentalitással élem az egész életem, és ahol csak tudom támogatom és terjesztem a környezetünkvédelem fontosságát. Vendéglátósként és számos alkalmazott vezetőjeként felelősséget érzek azért, hogy mindent megtegyek ennek érdekében. Állandó fejmosást tartok a srácoknak, ha kell. Volt olyan, hogy kiborítottam a szemetet hátul a kertben, hogy válogassák át, mert nem sikerült szelektíven gyűjteni, ahogy kértem. Szerintem sokszor hülyének néznek.”
Ezek alapján azt gondolhatnánk, milyen szigorú főnök áll velünk szemben, de rövid látogatásom alatt is világossá vált, hogy ez a hely nagyon is családias hangulatú, szeretnek itt dolgozni az emberek. Viktornak számos hátrányos helyzetű alkalmazottja van, őt ugyanis nem érdekli, ki honnan, milyen háttérrel jön, csak az, hogy akarjon becsületesen dolgozni. Ez is fontos része egy felelős étterem működésének.
Emlékszel-e olyan utazásra, ami konkrétan szemléletformáló hatással volt rád?
Igen, India és Guatemala. Az a mennyiségű szemét, amit ott láttam, minden emberi képzeletet felülmúl. Az érdekessége számomra mégis az volt, hogy az emberek mentalitása az évek alatt mit sem változott. Ugyanúgy dobják el a chipszes zacskót, mint régen a banánlevelet. Meggyőződésem, hogy a felelősség a gyártó kezében van és az embereknek egy idő után felül kell majd kerekedniük a profit utáni vágyuknak. Egy másik út szintén nagy hatással volt rám. Amikor repülővel mentünk át a borneoi erdőírtott területek felett, elképesztő látvány terült elénk. A kiirtott területek szabályosan folyószerű vonalakat rajzolnak a földbe. Elmentünk egy szafarira is, ahol bemutatták, milyen pusztítást végzett itt az ember. A legnagyobb veszélyt az esőerdőirtás okozza, ami rohamosan csökkenti az orángutánok lakóterületét. (Az esőerdő irtás egyik oka a pálmaolaj termelés, ami jelenleg igen népszerű növényi olaj és a vendéglátóiparban is egyre terjedőben van. Jelenleg Viktor is pálmaolajat használ, de azon van, hogy ezt fenntartható forrásból szerezze be, vagy találjon alternatívát – ehhez segítséget is kért a Felelős Gasztrohős csapattól. Valamilyen cserére biztosan szüksége lesz, hiszen a Fenntartható Étterem minősítés alapkritériumai között szerepel a pálmaolaj mellőzése, vagy annak fenntartható forrásból való beszerzése. A Pántlikának szeptember végéig kell váltania, hogy továbbra is fenntartható étterem maradhasson.)
Milyen környezetvédelmi lépéseket eszközöltél eddig és mik a terveid a jövőre nézve?
“2 évvel ezelőtt a hely teljes felújításon ment keresztül. Akkor mindenből a legmodernebb, energiagazdaságos verziót szereztük be. A mellékhelyiségekben és raktár területeken mozgásérzékelő világítás van beszerelve, a csapokon perlátor, a WC tartályban fele annyi vizet használunk, mint korábban – csak hogy pár példával éljek. A szemetet már említettem, hogy szigorúan szelektíven gyűjtjük. Törekszem a hazai alapanyagok használatára, de el kell, hogy mondjam a beszerzés a legbonyolultabb része a dolognak. Nehéz és időigényes a jó forrásokat megtalálni, ezen szeretnék a jövőben dolgozni. Ezen kívül szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni a környezetvédelem propagálására a jövőben, ebben nem vagyok túl jó. Fontosnak tartom, hogy az emberek értesüljenek róla, hogy nálunk nem véletlenül van például kerámia edény és üvegpohár. Sokkal egyszerűbb lenne eldobhatót használni mindenből. Külön alkalmazottat kellett felvennem mosogatásra, még így is, hogy mosogatógépet használunk. Én inkább úgy tekintek erre, hogy munkát adok még egy embernek és a környezetért is teszek.”
A Pántlika 8 évvel ezelőtti nyitásakor még úttörőnek számított a szabadtéri helyek között. Próbálok visszaemlékezni, volt-e egyáltalán hasonló hely akkoriban, de mélyre kell ásnom az emlékeim között és igazából az Erzsébet téren kívül nem nagyon jut más eszembe, ami akkoriban még mindig eléggé más kategóriába tartozott. A Pántlikában már akkor is házi szörpöt szürcsölhettünk, pulled pork szendvicset majszolhattunk, amikor Budapesten még híre hamva sem volt a hamburger forradalomnak. Mellesleg az utóbb említett szendvicset is külföldről honosította a hely tulajdonosa: Argentínában fogyasztott először ilyesmit, meséli el.
Azt hiszem így lehet Budapest igazi világváros egyszer. Utazz és tanulj sokat, gyere vissza és valósítsd meg a jó ötleteket. Olyan ez picit, mint a reneszánsz korabeli diákok, akik bejárták Itáliát, majd visszatérve továbbfejlesztették saját országukat. A migráció lehet egy teljesen természetes, egészséges folyamat, így lesz igazán sokszínű és érdekes a kultúránk, ha tanulunk egymástól.
Mindenkinek meleg szívvel ajánlom, hogy zarándokoljon el erre a csodás, nyugodt helyre. Finom ételek, nyári kerti party hangulat, kis időutazás várja az ide látogatókat.
Írta: Zollai Judit
Fotók: Pántlika, Papp Viktor, saját