Erre csörög a Dió

Kíváncsisággal tele és üres gyomorral indulok az egyik legújabb Fenntartható Vendéglátóhely tagéttermünk, a Kálvin térhez közeli, Dió delicate:cantine felfedezésére. Klaus Sommer, a Fertő-tó környékéről, Ausztriából származó, ám magyarul remekül beszélő tulajdonos kedvesen fogad, s rögtön az is kiderül, ő az üzletvezető, a szakács, és a felszolgáló is egyben. A kis delikátboltot is magában foglaló, 4 évszakos vitálkonyhájában naponta, hetente és szezonálisan is változik a kínálat. „Amit reggel a piacon veszek, az kerül délben a tányérra. Szeretek változatosan enni, mindig valami újat kipróbálni és a vendégeimnek azt tálalni.” meséli, s közben a hűs pincehelységbe vezet le első körben. Én a hely elnevezésének eredetéről kérdezem: „Szőlőtermelő édesapám születésemkor diófát ültetett a kertben, így mindig volt otthon dió. Először pesztót készítettem belőle. Ez a növény máig megihlet.” A múzsa bármerre nézek, visszaköszön: az étterem és a shop kínálatban, diósaláta, diópesztó, dióolaj, és sertésmarha húsos diószalámi formájában is. „Ősszel még több fogást készítek vele, például diós karfiollevest.” – meséli.

Elkezdem átfutni az ajánlatokat és rögtön az aktuális heti menüs listánál megakadok: úgy szeretem, amikor már az étkek nevétől összefut a nyál a számban! Ha valaki megfigyelne étlapolvasás közben, arcomról könnyen leolvasná az ez esetben egyáltalán nem kétségbe ejtő bizonytalanságot, az azon futkosó „ó az is de finom lehet” gondolatokat jelző, visszatérő rezdülések nyomán. Közeleg az idő és választanom kell. Most jó, hogy ez nehéz.

Ezen a helyen a tematikus, lebomló dobozban elvitelre is kérhető, dél és 3 óra között elérhető ebédmenü kapja egyértelműen a főszerepet. Keddet írunk, így ma low carb ajánlat van terítéken: Hideg, avokádós uborkaleves (bevallom, már a leves megnyert, avokádó fan vagyok!), főételnek Sertéskaraj joghurtos padlizsánnal és Nyers áfonyás túrótora. 2 fogásért 2190 Ft-ot, 3 fogásért 2890 Ft-ot fizetünk, s az egyes fogások külön is rendelhetőek. A hét többi napjára vonatkozóan a hétfő a húsmentes zöld nap, a szerda a húsos menü terepe, csütörtökön superfood-ot ehetünk, pénteken pedig mindig halas ajánlattal várja Klaus a vendégeket. A könnyebb választást segítendő minden fogás esetén jelölésre kerül az is, hogy az milyen-mentes.

Első fogásként – fyi: minden leves gluténmentes – a napi menüs, napraforgómaggal díszített Hideg, avokádós uborkalevest rendelem, mely pikáns ízzel, hűsítő krémes állaggal és nagy avokádódarabokkal lep meg. Kanalazás közben a sürgő-forgó Klaust figyelem s felfedezem a pultnál lévő székekhez tartozó pultra rögzített táskatartó fogasokat: hölgytársaim, itt van!

A napi menü ajánlaton kívül a heti változó kínálatban szemezgetve találhatunk Sült kápiapaprika krémlevest, vagy éppen Gomolya steak-et vegyes salátával és pesztóval. Állandó jelleggel vannak laktóz- és gluténmentesen is kérhető, olyan ínycsiklandó melegszendvicsek, mint például az isteni lágy falusi osztrák hátsósonkát (a kalapácshúst), és emellett diót, paradicsomot, lilahagymát, sajtot és házi diópesztót tartalmazó Dióburger, és a Juhász névre hallgató, vegetáriánus juhsajtos csoda, házi mákpesztóval és céklával. Na ezt majd még ki kell próbálnom.

Főtélnek a heti salátaajánlatot választom: a hidegen sajtolt házi repceolajjal, balzsamecettel és házi diópesztóval kevert, zöldbab-rukkola-koktélparadicsom-répa-retek-jégsaláta kombót. Könnyebb második fogással talán marad esélyem a kihagyhatatlan desszertkóstolásra. Étkem mellé üdítő, zöld szőlőbogyó levéből készült Verjus fröccsöt kever nekem vendéglátóm, miközben másokat is kiszolgál és engem is továbbkalauzol: „Nem akartam szakács lenni, de a főzés utáni vágy mégis erre az útra terelt”. – jegyzi meg, s én látom rajta, hogy lubickol ebben.

Nem akarok dönteni, a pultból kétféle desszertet is kóstolok: egyik az istenien lágy Tejfölös ribizlis-málnás szelet, a másik a magvakra alapozott Nyers áfonyás túrótorta. Jelentem, belém fértek! Nagyon finomak voltak, könnyűek és nem túl édesek.

Zöld vizekre evezünk: „Hogyan jött a fenntarthatóságra való törekvés neked?” – kérdezem. Osztrák környezetből érkezve Klaus számára természetes volt az erre való törekvés, mind a magánéletében, mind az éttermében. Nem használ pálmaolajat, szezonális és bio alapanyagokat is alkalmaz, amelyek legalább 30%-ban hazaiak, bőven vannak vegetáriánus fogásai, környezetbarát tisztítószerekkel takarít, és lebomló csomagolóanyagban adja elvitelre az ételt.

A jeges espresso-t és jeges capuccino-t is tartalmazó széles hideg kávé kínálat el is kerüli a figyelmemet, vagy inkább csak hamar igent mondok Klaus zölddióból készített, házi diólikőrrel megbolondított espresso-jára, a Café Dióra. Mondhatom izgalmas lezárása volt „dióbéli” utazásomnak. A kávék szója- vagy kókusztejjel is kérhetőek és Klaus cukor helyett inkább mézet, nyírfacukrot, eritritet, datolyaszörpöt vagy egyéb alternatív édesítő opciókat alkalmaz.

Az étterem delikát boltjában egyéb termékek mellett, osztrák házi készítésű pesztókat, házi borokat, házi lekvárt, szilva ketchupot, vagy éppen adalékmentes csípős Jancsit is vásárolhatunk.

Hát le a kalappal ezelőtt a one-man show előtt! Egész biztosan az egyik legkreatívabb, legegészségesebb és legfinomabb ebédmenüt kínálja. Boldog vagyok, hogy ismét egy gyöngyszemmel bővült az igényes reform étkezde kínálat, és csak sajnálni tudom, hogy ez a hely csak a Kálvin téri munkaerőpiacról való eltűnésemet követően bukkant fel 2014-ben. Egészséges, finom, kreatív ebédmenük, gyertek minél többen Budára is!

Írta: Szirmai Judit

Fotók: Szirmai Judit