Csillaghegyi megálló, egy családias tejbisztró a város küszöbén
Deprecated: Creation of dynamic property Timber\Post::$intro is deprecated in /data/4/c/4c13e8bd-3f5d-40b4-a190-a426100cc70e/gasztrohos.hu/sub/blog/wp-content/themes/gblog/vendor/timber/timber/lib/Core.php on line 45
Manapság a vendéglátóhelyeknél egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a közvetlenül a kistermelőktől származó, kézműves termékek beszerzésére. Az teszi mégis kiemelkedővé egyiket a másik közül, ha az alapanyaggal tisztelettel bánnak, és megbecsülve használják fel. A Csillaghegyi Megálló sütöde és tejbisztró pontosan így jár el finomságaik elkészítésénél. Sőt, minden beszállítójukkal baráti kapcsolatot ápolnak, tudják, hogy milyen gondos kezekből kerül hozzájuk a termelői tej, a kecskesajt, a szörpök és lekvárok sora, a tojás, valamint az igazi kovásszal készült ropogós kenyerek. Így nem csak hogy fenntartható, helyi forrásból származó élelmiszer kerül a tányérunkra, de biztosítja azt is, hogy náluk valódi minőséget találunk, amiből szívvel-lélekkel és egy nagy adag kreativitással varázsolnak mesés reggeliket.
Nem csupán azért szerepel a nevükben a megálló, mert valóban a Csillaghegy hévmegállónál található, hanem odabent szinte tényleg megáll az idő, ami igazi feltöltődést nyújt egy kellemes reggeli, vagy egy munka utáni kávézás során.
Mi sem tükrözi jobban a bisztró hangulatát, hogy már az ajtón belépve nemcsak az ott dolgozókon látszik a jókedv, de a vendégeken is folyamatos a mosoly. Dóri, a hely megálmodója szeretettel fogadott minket és mutatta be nekünk Brigit a másik tulajdonost, majd a pulton végig nézve, a bőség zavarán túljutva végül négyféle kenyérrevaló kencére esett a választásunk. Mellé friss pirítóst és zöldséget is kaptunk, és elkortyoltunk egy finom kézműves szörpöt is – persze szigorúan csak fémszívószállal! 😉
Dóri mindeközben elmesélte nekünk, hogy mindig is szívügye volt a környezetvédelem, így nem volt kérdés, hogy ez a szemlélet a Csillaghegyi Megálló koncepciójában is fontos szerepet fog játszani, ezért is fektettek sok energiát abba, hogy helyi, szezonális élelmiszereket szerezzenek be, és a lehető legjobban csökkentsék mind a csomagolási, mind az élelmiszerhulladék termelését.
A környéken itt találni a legkülönlegesebb kávét, hiszen a megszokott sötét pörkölésű helyett a Csillaghegyi Megállóban világos pörkölésű, fair trade kávét fogyaszthatunk, amit szintén kistermelőktől szereznek be egy hazai kézműves kávépörkölőn keresztül, ráadásul idén már egy izgalmas, egyedileg nekik készített ,,special blend’’ kávékeverékkel is bővült a kínálat – mindehhez pedig igazi termelői tej dukál!
Reggelizőhely lévén széles a választék náluk a különféle péksüteményekből, de akár citromtortácskát vagy nyers vegán desszerteket is kóstolhatunk a kávénk mellé. Az édességek közül mi a házi készítésű tápiókapudingot próbáltuk ki, aminek külön érdekessége, hogy Dóriék kézműves lekvárral koronázzák meg, és iparilag komposztálható, növényi alapú pohárban tálalják.
Ha elvitelre kérnénk egy kis harapnivalót, nem kell lelkiismeretfurdalással hazakullognunk a csomagolási hulladék kíséretében, hiszen náluk is kérhetjük a visszaváltható „Vidd és hozd kajabox!„-ot. Ráadásul a Csillaghegyi Megállóból még a kávénkat is magunkkal vihetjük a nulla hulladék jegyében egy csinos Huskee csészében, ami szintén visszaváltható. Dóri és Brigi egyébként cateringgel is foglalkoznak, így rendezvényekre is rendelhetünk csemegéikből.
Ezen kívül részt vesznek az óbudai önkormányzat Bike&Breakfast nevű kezdeményezésében is, amikor is februártól – novemberig a hónap utolsó péntekén egy előzetes regisztrációt követően az önkormányzat által biztosított ingyenes bringás reggelivel várják az egyes vendéglátóhelyek a kétkeréken érkezőket, ezzel is támogatják a környezettudatos közlekedést és a mozgás örömét.
A Csillaghegyi Megálló egy igazi családias hangulatú, fenntartható kávézó, ahol a visszatérő vendégek kedvenc fogásait már fejből tudják a lányok, és az újonnan betérőket is ugyanolyan nagy mosollyal és szeretettel fogadják, hogy ők is átérezzék, milyen jó is az, ha megállnak egy finomságra, egy helyen, ahol megáll az idő…
A cikket írta: Szika Betti