Magyar jazz mellé kézműves sör

Bevallom, az utóbbi években mindig igyekeztem elkerülni a Ráday utca környékét. Tipikus, tudom, hogy a rossz dolgokra emlékszik az ember, de tényleg mindig az jutott eszembe, ahogy egyszer 5000 forintért próbáltak eladni nekünk egy pohár bort. Tényleg sokan voltunk, és egy magyarul nem beszélő társaságban talán elbújhatott volna a számlán az „üveg” szó a „pohár” vagy a „dl” helyett, de az étterem nagy sajnálatára észrevettük a hibát. Persze az is lehet, hogy – ahogy a pincér is mondta – csak véletlenül ütötték el a tételt a számlázáskor.

if.jpgKét hete minden esetre mégiscsak arrafelé keveredtünk, és nem bántuk meg! A Kálvin tértől elindulva több helyen is megakadt a szemünk, úgy tűnt, az áprilisi meleget élvező vendégsereg itt is, ott is jól érezte magát. Végül aztán megtaláltuk az aznapi vacsora helyszínét: az IF Kávézót. Nem is tudjuk már, hogy mi késztetett minket a döntés meghozatalára: a nyitott ablakon kiáramló jazz, a magyar kézműves söröket hirdető plakát, vagy a borvacsorát kínáló étlap? A lényeg, hogy még pont volt egy szabad asztal, ahol  nyomban helyet is foglaltunk.

Az étlapot végignézve úgy éreztük, hogy a hetente itt fellépő zenészek if_cover.jpgkreativitása a séfet sem hagyta érintetlenül: válogathattunk olyan különlegességek közül, mint a Pisztáciás kacsamájhab gyümölcsös kalácson tálalva, Konyakos libaleves gyömbéres maceszgombóccal, vagy az Indonéz rizsgolyók pikáns mártással. Végül a lazacos cukkinilevesre, Chilis kecskesajt terrine-re és Mustban érlelt rozé kacsamellre (füstölt fokhagyma-paprika csatnival, sültzöldség tortával és rózsaborssal sütött burgonyával!) esett a választásunk.

Természetesen nem állhattuk meg, hogy megkóstoljuk a kézműves sört (olyan íze volt, mint a méznek, de tényleg!), amely úgy tűnt, hogy végre valódi házi sörfőzdéből származik, ellentétben  több budapesti vendéglátóhely gyakorlatával, ahol a háziként árult csapolt sört igazából valamelyik nagy sörfőző cég készíti.

kezmuves sor.jpgA vacsora befejeztével – mondanunk sem kell ugye, hogy az utolsó morzsáig elfogyott minden? – kértünk még néhány pohárral a kizárólag magyar borokat tartalmazó, és Budapest belvárosához mérve vendégbarát árakat kínáló borlapról, és hallgattuk a nagyszerű Magony Triót.

A szünetben volt szerencsénk néhány kérdést is feltenni az IF Kávézó tulajdonosának a környezetvédelemről. Azt már láttuk korábban, hogy a mosdókban újrahasznosított wc papír, és elektromos kézszárító van (éljenek a fák!), Knoth Judittól pedig megtudtuk, hogy a legutóbbi intézkedésük a vízfelhasználás csökkentésére irányult. A csaptelepeket perlátorral szerelték fel, hogy levegővel dúsítsák a kifolyó vizet, illetve a napi konyhai működés során is igyekeznek spórolni a vízzel. Egy kicsit beszélgettünk a kínálatról is, hiszen az étlapon egyértelműen végigfut a magyar vonal, még ha annak egy modernizált változata is. Judit őszintén bevallotta nekünk, hogy náluk nem követelmény, hogy az alapanyagok 100%-a hazai termelésű legyen: a lényeg az, hogy jó minőséget kapjanak. Amennyiben ezt magyar termelőtől kapják, annak örülnek, de ha az adott áru külföldi változata a finomabb, akkor azt veszik meg. Szelektív hulladékgyűjtés sajnos egyelőre csak részben valósul meg: az üveget elviszi egy erre szakosodott cég, de a többi hulladékot nem gyűjtik külön.

Bár környezetvédelem terén vannak még mi minden esetre örülünk, hogy rábukkantunk egy ilyen kellemes helyre a Ráday-n, ahol végre magyar hangokat is hallunk a vendégek között, és ahol egy jót lehet enni jó zene mellett!

if_fal.jpg if_bor_.jpg  if_belül.jpg

 A fotókat az If Kávézó facebook oldaláról kölcsönöztük – köszönjük!