Szemét fesztiválok!
Bevallom, engem még fel tud villanyozni egy-egy borfesztivál, pálinkakóstoló vagy más gasztronómia rendezvény, bár mostanra valóban eléggé megnőtt a számuk. Szeretem a fesztiválozós hangulatot, és mindig kíváncsian várom, hogy milyen új „zöld” megoldásokat vetnek be a szervezők. Hiszen van már Zöld Fesztivál minősítés, és van a piacon számtalan megoldás, amellyel csökkenthető az ilyen, nagy számú résztvevőt vonzó és sok szemetet termelő események környezeti hatása.
A Street Food Showra a rendezvény első napján mentünk, vagyis péntek este. A helyszín, a Hold utcai piac első emelete egyébként – bár nem az utcán van – egy nagyon hangulatos és klassz helyszín, ahol egyszerre körülbelül 300 fő fér el. Így korlátozható a tumultus és a tülekedés, van idő elmosni a tányérokat, stb. – gondoltuk mi.
A street food számomra egyébként nem feltétlenül jelenti a kulináris különlegességek csúcsát – legalábbis nem a helyieknek, hiszen egy malajziai vagy egy etiópiai street food biztosan bedobna a gasztronómia mély bugyraiba. Számomra itthon hagyományosan ebbe a kategóriába tartozik a káposztás hamburger (amit gimnazistaként a sűrűn fogyasztottam a fehérvári skála előtt), a lángos, a hot-dog (emlékeztek még azokra az időkre, amikor félbevágott nagy kiflibe gyömöszölték a virslit és persze az alján volt a legtöbb ketchup?), a kürtöskalács, a kolbász, azok a pici olajban sült fánkok, és persze a fagyi. Aztán jöttek az „újhullámos” utcán ehető finomságok, mint a gyorséttermes hambi, a gyros és a falafel, a mexikói burritó, a kenyérlángos, vagy éppen a friss és/vagy dobozos szendvicsek. Ha jól tudom egyébként a mára igen exkluzív sushi is az utcán indította karrierét.
A hazai Street Food Show-n is volt néhány hamburgeres, fish&chips-es és kolbászárus, meg volt itt pékség friss kenyérrel és süteményekkel, sonkatálak, néhány modern gyros és hotdog.
Ám amiből még több volt, az a szemét. Sok szemét. Minden műanyag vagy papírtányéron érkezett (kivéve a borokat, azoknak adtak üvegpoharat, amelyet ezúton is köszönünk!), pedig ha már egyszer egy fedett helységben vagyunk, ahol ráadásul a látogatók számát is kontrol alatt lehet tartani, igazán lehetett volna más megoldást választani. Tudjuk, hogy akkor a higiéniai szabályoknak megfelelően kellett volna elmosni a tányérokat, mégis úgy gondoljuk, meglehetett volna találni a módját a hulladékcsökkentésnek. Ha pedig a mosogatás megoldhatatlan, még mindig ott vannak a környezetbarát anyagokból készült tányérok és poharak.
Sajnos szelektív hulladékgyűjtésnek, RePohárnak, lebomló csomagolóanyagoknak híre sem volt, pedig ezek már beváltak több vendéglátóhelyen és rendezvényen is hazánkban. A fesztiválok kiváló lehetőséget nyújtanának a szemléletformálásra, éppen azért, mert sok ember figyelmét lehet felkelteni velük. Apróságokkal, mint például ivókutakkal, a szívószál elhagyásával, néhány szelektív kuka kihelyezésével nem csak a szemét mennyiségét lehet csökkenteni, hanem nagyobb rendet is lehet tartani az esemény alatt.
Ma már hazánkban is több cég forgalmaz természetes anyagból készült dobozokat, poharakat, tányérokat, sőt evőeszközöket is, amelyek egy jó alternatívát nyújthatnak a műanyag változattal szemben. De megoldás lehet a sok helyen alkalmazott módszer is, hogy a bejáratnál a résztvevők „béreljenek” poharakat, amelyet távozáskor visszaválthatnak.
Egyébként minden, amit megkóstoltunk nagyon finom volt, beleértve a fagyi-hamburgert is. Ettünk fafüle gombát, hakao-t, sonkákat, friss kenyereket, és ittunk házi sört. Nem távoztunk tehát éhesen, sőt, néhány műanyag poharat magunkkal is vittünk, hogy útban hazaféle legalább az a szelektív gyűjtőben végezze.