A kéz, ami az ételt adja

Fogj kezet a termelővel! 2. rész

AIMG_1230.JPG 11. kerületi piacra hétfő délelőtt mentünk ki először. Bár hétfőn sok asztal üresen állt, azért sikerült néhány árusnak bemutatkoznunk és elmesélnünk, hogy mi a célja a Fogj kezet a termelővel! projektünknek. Be kell vallanunk, az első reakciók egy kicsit elkeserítettek bennünket: úgy tűnt, sokan vonakodnak beszélgetésbe elegyedni velünk – pedig nem voltunk túl ijesztőek. Néhányan azt mondták, jól megy az üzlet és nincs szükségük rá, hogy írjunk róluk; néhányan viszont szerencsére megörültek és büszkén mesélték el az áruik történetét. Ilyen lelkes volt a cikksorozatban először bemutatásra kerülő Varga Béláné is.

Aztán ahogy teltek a napok, és mi ketten – egy jegyzetfüzettel felszerelt, állapotos lány és a szórólapot osztogató, kamerával bajlódó barátnője – egyre csak visszatértünk, úgy tűnt, a piacosok elkezdtek megszeretni minket. Kedden, mikor az előző napon nem áruló kofáknak akartunk bemutatkozni, már nem tudtunk sok újat mondani: “Tudom kik vagytok, mesélték a Sándorék”.

Most pedig ismerjétek meg a Fehérvári úti piac egyik termelőjét, Varga Bélánét!

Varga Béláné szégyellős volt, nem hagyta, hogy lefényképezzük, így be kellett érnünk a termékeivel, amikre viszont nagyon büszke. Legbüszkébb az éppen akkor érő bio bébi spenótra és bio sóskára volt, amit féltő gonddal nevelt, csalánlével, és rebarbaralével permetezett – de egy igazi XXI. századi piaci kofához híven hamarosan kipróbálja az interneten talált diólevél permetet is. Kíváncsiak voltunk minek bajlódik a bioval, a piacon kikérdezett termelők nagy része “nem hisz” a bioban: sokan azt mondják nem lehet annyiért eladni, amennyivel több munka van vele. Ráadásul hiába tesznek meg mindent a vegyszermentesség érdekében a szelet, vizet, levegőt – és az abban érkező vegyszereket – nem küszöbölhetik ki.

Vargánétól azzoldseges 3_kicsi.jpgonban nem ezt az álláspontot kaptuk: “A vásárlóim között vannak kisgyerekes anyák és terhes kismamák, akik kifejezetten keresik a bio termékeket.” A többi termék permetezéséről pedig naplót vezet a szabályoknak megfelelően, amit a felügyelőség rendszeresen ellenőriz is. A permetező anyagra rá van írva a kötelező várakozási idő, – amelyet mindig betart -, azt is vezetni kell a naplóban. Ezt bármikor ellenőrizhetik is, de az elmúlt három évben csak 1-2szer jöttek ki a hatóságok mintát venni.

Varga Béláné 300 m2-es kertje Budapesttől 30 km-re, Ócsán található. Itt nincsenek nagy táblák, ő maga is mindenből csak egy kicsit termel – főleg a családnak – , és csak azt hozza el a piacra, ami marad. A földeken jelenleg van paprika, paradicsom, uborka, eper palánta,  mandula-, szilva- és apró szemű cseresznyefa. “Dióm is van, azt frissen, gyakran itt a piacon töröm, hogy ne avasodjon meg.”

Vargáné eddig is az életünk része volt, ugyanis évtizedekig a leveleinket gondozta a postán, és csak három éve – mióta nyugdíjazták – főállású termelő. Persze azért nem kezdő, már 1990 óta cipeli fel a maradék termékeket szombatonként a piacra, mivel sajnálta azokat kidobni.. De asztala akkor még nem volt. Szinte sugárzik az arca, amikor a termésről és a piacozásról beszél: “Szeretek a kertben lenni, de itt is szeretek lenni! Egy héten négyszer jövök árulni, mert jó itt a közösség.”  – mondja míg egy pillantást vet a szomszéd asztalon Erzsike portékáira. Varga Béláné egyébként általában vándorol a piaci asztalok között, mert a különböző helyek különbözően jövedelmeznek. “Az első sor a legjobb, ott állnak meg a legtöbben. Az is köztudott, hogy az oszloptól balra, mintha elvágták volna a vásárlói kedvet, akik ott árulnak, csak nagyon nehezen tudnak eladni.”

Éppen, amikor az asztalon található tojásokról kérdeztük – amikről kiderült, hogy kapirgálós tyúkoktól származnak -, érkezett egy vásárló. Gyorsan lecsaptunk rá és megkérdeztük, miért vásárol piacon, és miért pont ennél az asztalnál. “Inkább kifizetek több pénzt, viszont jó minőségű terméket kapok érte. A piacon azért szeretek vásárolni, mert megbízhatóbb, mint egy szupermarketben: óriási különbség van aközött a piskóta között, amit az itt vásárolt és amit a boltban vásárolt tojásból készítek” – tudtuk meg a nevét el nem áruló hölgytől. “Én nem járok gyógyszertárba és nem szedek gyógyszereket, hanem inkább itt költöm el a pénzt egészséges dolgokra” – tette hozzá. Amikor az árról kérdeztük, Varga Béláné szintén a megbízhatóságot említette: igen lehet, hogy egy kicsit drágábbak a termékei,hajos_egnes_bebispenotos_vagott.jpg mint másoké, de biztosan jó minőségűek.

Búcsúzáskor az utolsó szó jogán még hozzátette: “Én most is bíztatom a fiatalokat, hogy termeljenek, akár maguknak, akár piacra!”

Szóval hajrá, fiatalok, termelésre – és piacra járásra – fel!

Próbáld ki: Paradicsomszószban sült tojás sült petrezselymes bulgurral, bébispenóttal 

 

fm3.jpg

 

 

A cikksorozat a Zöld Forrás pályázat keretében, a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával valósul meg.